VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1915
II. Iskolánk és a háború
22 buzdítottuk, a hadsereg céljaira való gyűjtésekben való részvételre serkentettük. Házi jótékony gyűjtésünk szervezésében főleg Dr. Romsauer Lajos buzgólkodott, hazafias ifjúsági ünnepélyünk rendezése munkájában pedig Dr. Marczell Mihály vett legnagyobb részt. A szerzőként fellépő tanulók inspirálásától kezdve az ünnepély utolsó száma után legördülő függöny ellenőrzéséig állandó, lankadatlan buzdítása, tanítása volt lelkes ifjúságunk legerősebb támasza a siker kivívásában. Az ünnepély zenei része rendezésén Dr. Szilágyi Sándor fáradozott. A háborúval kapcsolatos iskolai ünnepeinken rendszerint az igazgató szólt az ifjúsághoz. A május 1-i Kárpát-ünnep emlékbeszédét Szemkő Aladár tartotta. 5. A háború vonatkozásait minden tantárgy keretében felhasználtuk. A vallástan tanításában lépten-nyomon kínálkozó összehasonlítások és példák itt nem igen részletezhetők. Hogy mindnyájunk vallásos hitében él az isteni igazságban való törhetetlen bizalom s e bizalommal szívünkben várjuk az isteni igazságszolgáltatást, azt nem csak a vallástanárok hirdették az ifjúságnak. A magyar nyelv tanításában a történeti olvasmányokhoz s főleg a felsőbb osztályok irodalmi anyagához kapcsolódtak háborús vonatkozások. A IV. osztályban Toldi olvasása a magyar nép hősies természetének kifejezésére, az V. osztályban Horváth Mihály „Az 1848/49-iki szabadságharc“ c. olvasmánya és Kossuth beszéde a haderő megajánlása tárgyában a magyar nép szabadság- és hazaszeretete ismertetésére nyújtott bő alkalmat. A VI. osztályban hasonlóan volt felhasználható Zrínyi Szigeti Veszedelme. Természetesen azt a felfogást és érzelmet hirdettük, a mi belső meggyőződésünk is, hogy a háború csak szükséges rósz, s ebben a háborúban védekező fél vagyunk, küzdelmünket semmiféle kapzsiság nem irányítja. Kikeltünk az ellen a felfogás ellen, a mely az emberi haladás és civilizáció csődjéről szónokol s a háborúval járó anyagi és erkölcsi pusztítást úgy jellemzi, mintha a fejlődés és a kultúra munkája teljesen kárbaveszett volna. A latin nyelv tanításában a római szabadság- és hazaszeretet, önfeláldozás és önzetlenség klasszikus példái kerültek gondosabb megbeszélésre. Caesar szövegében Gallia és Germania lakóinak jellemzése, Nepos szövegében a görögök harca a perzsa túlerő ellen, Livius és Sallustius olvasásában a mai harcmodor és harci eszközök összehasonlító emlegetése, a cannaei és a tannen-
