VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1915

I. A Munkácsy-utcai hadikórház

14

I

Magyarok Istene! Tekints le a földre,

Vess véget e véres harcnak mindörökre,

Hadd, hogy a sok vitéz mind haza találjon,

Minden bú örömre, könny mosolyra váljon,

Legyen már a tenger szenvedésnek vége S aranyozza egünk diadalmas Béke!

A hazatért rokkantak, valamint az összegyűlt előkelő közönség (Báró Hazai Samuné, Báró Ghillány Imréné, Gróf Teleki Sándorné, Gróf Mikes Árminné, Gróf Vay Gézáné, Gróf Bethlen Márta, Gróf Mikes Ilona, a honvédelmi miniszter képviseletében Kárász altábornagy, segédtisztjével Nemessányi századossal, Gróf Teleki Sándor, Radisich Jenő min. tan., az Iparművészeti Múzeum igazgatója stb. stb.) tetszéssel fogadta a lelkes költeményt. Utána az énekkar adott még elő magyar nótákat. Az énekkart Úrhegyi András VIII. oszt. tanuló tanította be és vezette.

A mikor május vége felé véletlenül megtudtuk, hogy a hadikórház épületünkből kiköltözni készül, szerettünk volna úgy venni búcsút tőlük, hogy utánuk mi foglaljuk el a két éven át nehezen nélkülözött termeket. A kiürítésről szóló első hivatalos rendelkezés, sajnos, mindjárt azt is tudtunkra adta, hogy nem mi, hanem a tavaszmező-utcai főgimnáziumi épületben volt utókezelő-gyógyintézet fog a kórház helyébe beköltözni.

Bizonyára magasabb szempontok vezették az intéző köröket abban, hogy ismerve az ifjúságunkat a délutáni tanítás révén sújtó bajokat és az esti hazajárással járó erkölcsi veszedelmeket, mégis úgy határoztak, hogy iskolánk épülete még most se jusson vissza eredeti rendeltetése szolgálatára. De bele kell nyugodnunk a kényszerhelyzetbe. Reméljük, hogy felsőbb hatóságaink fognak módot találni arra, hogy az ifjúságunkat a harmadik évben is fenyegető szellemi és erkölcsi károsodástól megóvják.

A hadikórház helyébe költöző utókezelő-gyógyintézetet a Rokkantügyi Hivatal rendezi be. Az átalakító munkálatokat június 16-án kezdték meg.-