VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1915
XIII. A tanév története
114 mint családfőre is. Ó, jól emlékszünk, gyakran hallottuk ajkaidról, hogy mennyi gyöngédség és mennyi szeretet fűz hitvesedhez, két derék fiadhoz. Az ő fájdalmuk csak tetézi a mienket, de egyszersmind szorosabbra fonja a köztünk eddig is fennállott erkölcsi és érzelmi kötelékeket. A tanár özvegye és a tanár árvái minden tanári szív melegebb dobbanására tarthatnak számot, valahányszor jó tanácsra vagy gyámolító karra van szükségük. Evvel valóban tartozunk egymásnak. Tanárnak tanár iránt melegebben kell éreznie. Tövises pályánknak, csendben, külső csillogás nélkül, de értékben és tartalomban annál áldásosabban érvényesülő munkánknak olyatén elismerését, amilyen más szellemi pályáknak jut osztályrészül, mi nem kívánjuk. A lemondásban és az önmegtagadásban fegyelmezett lelkünk nem hajszolja a hiúság elillanó csillámait; törvényünk az egyszerűség, sorsunk az ismeretlenség. Minden magyar tanár egy-egy névtelen hőse a soha nem szünetelő szellemi honfoglalásnak. E névtelen hősök egyike volt Keil Alajos is s ha már agyának és szívének nemes munkáját, ajkának szózatosságát megállította a halál, hirdesse legalább a kartársi szeretet és a tanítványi hála, hogy e koporsó a hazai művelődés egy érdemes munkásának elomló porait foglalja magában, a ki mint ember, mint családfő és mint tanár példásan teljesítette kötelességét. Igen, kedves barátunk és kartársunk, avval az őszinteséggel szólunk, a melyet a halál fenséges komorsága sugall sziveinknek. Életedben szerettünk és becsülíünk s emlékedet tiszta kegyelettel fogjuk megőrizni. Hálás lesz emléked iránt az iskola, a melynek munkásságodat szentelted, hálás az ifjúság, a volt tanítványok egész serege, a kiknek lelkét lelked kincseivel gazdagítottad. A szeretet és hála e nem hervadó virágaiból fonunk mi Neked, a jó baráthoz és derék tanárhoz méltó koszorút s míg kihűlt részeidet a minden élő útjára bocsátjuk, evvel a koszorúval köztünk fennmaradó szellemi képednek adjuk meg a symbolikus díszt. Keil Alajos, emberi rendeltetésünk utolsó állomására érkeztél. A Te részed már a béke és a nyugalom, mi pedig, a kiket e rendeltetés még a munka folytatására szólít, megindult szívvel kiáltjuk feléd a búcsúüdvözletet: Isten veled ! Isten veled ! Tanítványai kegyeletük és hálájuk jeléül koszorú helyett ala-
