VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1913

II. Dr. Kuncz Aladár: Thököly a francia irodalomban

32

vakat írja fel nagy betűkkel: „Ismerem a kezet, mely sorsomon könnyít és áldom azt.“ Ettől fogva Felscheim bárónője levelezni kezd az aggastyánnal, s ismerkedésük lassan annyira megy, hogy a remete magához hívja őt és férjét, Wernert s megígéri, hogy elmondja élete titkát. Az ifjú pár nagy kíváncsisággal meg is látogatja az öreget, ki kis habozás után elárulja kilétét. „Nevem Thököly Imre“ — mondja s e név hallatára Werner, a porosz hős, leveszi kalapját s állva hallgatja végig az elbeszélést. Ennek a történetnek már nagyon kevés köze van Thököly életéhez. Még mint gyermek szökteti meg Zrínyi gróf lányát, Amaliet, erdőkön, hegyen át bolyonganak s frigyükre a mosolygó ég adja áldását. Végig harcolja harcait, közben a törökök elfogják, ő a börtönben levelet ír Amalienak s tőrével mellébe szúr. De felgyógyul, kiszabadul s a Munkács várát védő Amalienak akar segítségére menni. Azonban szerencse csillaga letűnt, többi várai után Munkácsot is elveszíti, feleségét Bécsbe hurcolják, hol meghal, róla a karloviczi békében teljesen megfeledkeznek s mehet kolduskirályként bujdosni. Harminc évet él remeteként a bolgárok közt, de mikor ott felismerik, Magyarországon át Bécsbe megy, meglátogatja felesége és gyermeke sírját, s az örökös tartományokon át végre a luxembourgi Felscheimbe érkezik, melynek erdőjében él azóta teljes magányban. A fiatal pár meghatva hallgatja az elbeszélést s ráveszi az agg Thökölyt, hogy költözzék át kastélyukba. A száműzött király e boldog családi körben tölti el utolsó éveit.*)

Pigault-Lebrun regényének Thököly-epizódja már csak abból a szempontból érdekel bennünket, hogy mutatja, milyen erősen foglalkoztatta a francia nép képzeletét Thököly személyisége, mely még akkor is, mikor egykor köztudatban élő szereplése s életének körülményei körülötte elhalványultak, elég erős volt a regényíró és közönsége érdeklődését felkelteni. Valóban eltekintve amaz erős politikai érdektől, mely Franciaország figyelmét Thököly harcai felé fordította, az ő egyénisége s élete önmagában is elegendő volt a regényiió fantáziájának ösztökélésére s ha a gyermekkorát élő francia regényirodalom akkor, mikor ez az élet a maga teljes érdekességében még nem állott előtte, mégis elég anyagot tudott

*) Thököly száműzetésben töltött éveiről a legkülönbözőbb hírek voltak elterjedve Franciaországban. Némely író szerint Konstantinápolyban oly szegénységben tengődött, hogy korcsmárosnak kellett lennie. (Jomini. Notice sur Tékéli.Pixerécourt, Théátre Choisi 1. k.) Ez alapon képzelte el Pigault-Lebrun az ő remeteségét.