VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1913
II. Dr. Kuncz Aladár: Thököly a francia irodalomban
27 Thökölynek el kellett utaznia anélkül, hogy kimagyarázhatta volna magát és Sudelie, hogy boszút álljon hűtlen lovagján, férjhez megy Rákóczihoz. Thökölyt beteggé teszi a fájdalom. Végre is elhatározza, hogy ír Rákóczinénak. „Első pillanattól fogva szerettem s azt hittem hogy nem veti meg gyöngéd érzelmemet s helyesli szándékom : megboszulni gróf atyja halálát, ez volt az egyetlen vigaszom, mikor elhagytam Önt. De nemsokára megzavarta ezt házasságának hamis híre. Fájdalmam és szerelmem nem engedtek kételkedni e hír valóságában, hiszen oly könnyen elhiszi az ember azt, amitől fél. Ez minden szerencsétlenségemnek oka, mert azt hívén, hogy az erdélyi fejedelem ügyét vállalva, az én kedves Sudeliem nővérének teszek szolgálatot, nem is gondoltam, hogy riválisom boldogságán munkálkodom, ki örökre elragadja tőlem azt, akit szeretek. Ez a gondolat sokkal kegyetlenebb, hogysem kétségbeesés nélkül lehetne elgondolni; mégsem tudok panaszolni sorsomra, hiszen koronát tettem a fejére s magam meghalok“. Sudelie elolvassa a levelet s előbb el akarja égetni, hogy ne tanúskodhasson arról, hogy valaha is olvasta. Kötelességére és erényére gondolva még inkább megerősödött e gondolatban. Mégis azonban elolvasta mégegyszer, de azzal a föltett szándékkal, hogy azután a tüzbe dobja. De csakhamar észrevette, hogy ez elhatározáshoz szívének nincs semmi köze. A levél utolsó szavai annyira megindították, hogy maga elé hívatta a levél hozóját, kikérdezte Thököly gróf egészségéről s érdeklődött, hogy hol tartózkodik. Szánalmas és szinte" reménytelen állapota úgy meghatotta, hogy könnyekbe tört ki. A Rákócziné résztvevő üzenetével megtérő hírvivő meggyógyítja Thökölyt, ki először szeretne közelébe férkőzni, de aztán kötelességére gondol, mit vele szemben vállalt s Pika ajánlatára Konstantinápolyba megy, hogy a törökök segítségét kérje. Ott apja régi ismerősére talál Kiszler-Agazzyban, a főeunuch- ban, ki a szultán legkedvesebb háremhölgye révén kiviszi, hogy Thökölyt a szultán meghívja ebédre. A szultán „szép tiszta párnákon ült keresztbe tett lábbal, térdén aranyhímzésű s vállán egy másik, tarkán hímzett asztalkendővel. A párosával hozott sülteket sótartó, kés és villa nélkül szolgálták fel. Három-négyféle kenyérrel is kínálták, de mind oly puha volt, hogy könnyen törhette kézzel is. Evett a főtt zöldségből, s csak egy fakanál állt rendelkezésére, minden egyéb dolgot
