VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1913

II. Dr. Kuncz Aladár: Thököly a francia irodalomban

alacsony származású lovag riválissága nem nyugtalanítja őt. Josua azonban annál féltékenyebb rá s egy este anyjukkal egyedül találva a lányokat a lapsinai szép kertben, Aurorához lépett s halk hangon szólt hozzá: „Bizonyára arról álmodozik, ki ma nagyon szerencsétlen lehet, megfosztva az Ön látásától.“ Zrínyi grófnő, ki semmi hajlammal nem viseltetett Wesselényi iránt, nem akarta elkeseríteni Josuát, ki nem egyszer szórakoztatta őt szellemességeivel s úgy tett, mintha nem értené, miről van szó. „Biztosítom, — felelt — hogy a férfiak oly kevéssé érdekelnek, hogy ha eltávoznak mellőlem, többé nem is gondolok rájuk.“

— Én azt hittem — felelt Josua gyöngéd és szenvedő arccal — hogy valamikor hiányát érezte szavamnak, ha távol voltam, de mióta . . .

— Ó oly ritkán volt részem távollétében, — enyelgett a grófnő — hogy még alkalmam sem volt gondolkodni azon, vájjon távolléte nyugtalanit-e?

— Ha ily gondolatok nem foglalkoztatták az én személyemmel kapcsolatban, — tört ki Josua — bizonyára másként áll a dolog Wesselényi gróffal szemben.

Ebben a pillanatban lépett hozzájuk a vadászatról visszatérő László. Aurora felé fordult s ugyanolyan enyelgő hangon szólt hozzá:

— Gróf úr éppen kapóra jön, hogy megfeleljen egy kérdésre, mit ez a Monsieur intézett hozzám — s Josuára mutatva folytatta: az iránt érdeklődik, hogy nem vagyok-e nyugtalan az Ön távolléte miatt? Mi az Ön véteménye?

— Nagyon boldog lennék, ha ez úgy lenne, felelt a gróf.

— De nem sokáig tartana boldogsága — vágott közbe Josua, gyűlölködő szemmel nézve riválisára.

— És éppen Ön zavarná meg boldogságomat? — kérdé László megvető hangon. Azt hiszem származásunk eléggé elválaszt bennünket, hogy ne kelljen tartanom az Önnel való versengéstől.

— Ön azt hiszi, — felelt durván Josua — hogy még Magyar- országon van; de én emlékeztetem Önt, hogy Horvátországban vagyunk, hol minden nemesnek és bátornak született egyenrangú és biztosítom, hogy ha nem e helyen lennénk, nem sokáig kételvolt és Josephus pater névre hallgatott. Később a császáriak kezébe került. (Az egykorú lapokon kívül 1. Histoire des troubles de Hongrie I. k. 325. 1. stb.) Regényünkben kalandos és megbízhatatlan természetéhez méltón az in- trikus szerepét kapta.