VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1912

Ifjúsági kirándulás Fiúméba, Abbáziába, Cirkvenicába és Venetiába

23

gunkat az útra hideg élelemmel és gyümölcscsel, hajónk hét órakor elindult. Tengeri utazásunk egyikét szándékosan tettem nappalra, hogy részük legyen ifjainknak abban a gyönyörben, amit a tenger nappal nyújt. Az idő kedvezett: sem szél, sem eső nem zavart. Gyönyörű volt lassan elhagyni a lagúnák szigeteit, kijutni a nyílt tengerre, hol a messzelátó sem tud felfedezni szárazföldet. Majd lassankán megpillantani Isztria partvidékét, Chersot, Vegliát és betérni a kedves Quarneroba. Délután öt óra lett, mire hajónk Fiúméba ért. De vacsoráig még volt annyi időnk, hogy sétát tegyünk szép kikötő városunkban. Itt már némileg itthon éreztük magunkat. Lakásunk s ellátásunk a Hotel De la Ville-ben volt.

Huszonötödikén fél nyolc órakor a kormányzóság hajóján voltunk, melyet a Tengerészeti Hatóság jóvoltából kaptunk meg. Egy kis szél kisért útunkon Cirkvenicába, hol megfürödtünk; hazafelé betértünk, de a szél és eső miatt ki nem kötöttünk a kedves Portoré-i és Buccarii öblökben. A remek partvidék, a festői várromok, a halász megfigyelők mind érdekes és tanulságos látványt nyújtottak.

Késő délután volt, mire visszaértünk. Pompás ebéd várt otthon ; s noha már Cirkvenicán sem kíméltük gyomrunkat, mindazonáltal nem igen maradt a nekünk készült ebédből. Délután a Fiumara partját barangoltuk be; s ifjaink láthatták e csatornát, melyet a tenger vize tölt ki, a hova az árútszállító bárkák egész erdeje gyűl egybe. Tovább a Recsina völgyébe jutottunk s ott a fiumei papírgyárat, a papír készítését figyeltük meg. Sietnünk kellett. Itt volt az ideje a pakkolásnak, a vacsorázásnak és indulásnak.

Este 7 óra 50’kor már III. oszt. kocsinkban voltunk. Egy ideig még figyeltük a szép tájat, a kedves tengert, melyet otthagytunk; egy ideig még hallgattuk gőzgépünk erőlködő szuszo- gását, míg felkaptat velünk a meredeken, a Karszt-tetőre: aztán lassanként elálmosodtak az ifjak, helyet kerestek éjjeli pihenésre s megszűnt a nappali élénkség. Budapestre 26-dikán reggel fél tíz órakor érkeztünk. Már korán Dombóváron megreggeliztünk; s akkor, midőn ismét a Dunához, a régi ismerőshöz jutott vonatunk, fürgék, elevenek, vígak voltak ifjaink, előre örülve annak a viszontlátásnak, melyben Budapesten részök lesz. Egy sem volt az úton beteg. Egészségesen mentünk el, de még egészségesebben tértünk haza : ugyanis fejlődött és erősödött ebben az egészséges utazásban nem csak a test, hanem az értelem, a lélek is. Pedig e kettőnek, a testnek és szellemnek együttes egészsége az igazi boldogság, az igazi élet.

Kosári.

ú