VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1911

Dr. Dobos Károly

4

véglegesíttetett, még ugyanez év nyarán saját kérelmére a budapesti VI. kér. áll. főgimnáziumhoz helyeztetett át.

1908. április 1-től augusztus végéig a vall. és közokt. minisztérium támogatásával az angol nyelvet és irodalmat tanulmányozta London, Oxford, Cambridge, Rugby és Eton városokban. Sorba látogatta az angol kollégiumokat. Augusztusban Oxfordban az angol nyelv és irodalom négy hetes tanfolyamán is részt vett s erről látogatási bizonyítványa van.

Élte legszebb szakában, 37 éves korában ragadta el a halál. A tanári pályán mindössze 13 évet töltött. De e rövid idő alatt is szép irodalmi működést fejtett ki. Költeményei jelentek meg a vidéki lapokban, továbbá a Hét, Ország-Világ és a Vasárnapi Újságban. A vidéki lapokban (Arad és Vidéke, Aradi Közlöny, Jász-Nagy-Kún-Szolnok) kritikákat és tárcákat is írt. Munkatársa volt a készülőben lévő akadémiai Nagy Szótárnak. Értekezései: A legrégibb római nyelvemlékek nyelvtanából. (Aradi kir. főgimn. értesítője) és Jegyzetek az angol nyilvános iskolákról. (Budapesti

VI. kér. főgimn. értesítője). Könyvalakban megjelent tőle A magyar diáknyelv szótára 1898-ban és Tavaszutó című költeménykötete 1903-ban.

Életelveit, gondolkodásmódját, jellemét legjobban költeményeiből ismerhetjük meg. Megismerhetjük nyugtalan lelkének naiv gyermekálmait, borongó kedélyét, szelíd gúnyolódását, a nap, a tenger, az egész természet, tanítványai, a szülői ház és édes anyja iránti rajongó szeretetét. „Dal az édes anyámról“ c. költeményében írja:

Az neki az ünnepnapja,

Ha engem lát. Hányszor vagyok Addig álma!

Valahányszor csak elválunk,

Úgy csókol meg, mintha többé Soh’se látna.

Embertársai iránti önfeláldozó szeretetét és szerénységét látjuk e két sorban :

Meg se vártam, hogy köszönje,

Kit a vízből kimentettem.

Önzetlenségét látjuk e sorokból:

Kiket szeretek, szivemben Virágtengert szórok rájok.

S vissza értök viszonzásul Tán egy szál rózsát se várok.