VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1911

Velencei diplomaták Budán a XVI-ik század elején

doktor lett.1) 1502-ben Sabastian Zustignan küldetése lejárt. Haza akart térni; időközben azonban a Signoria úgy intézkedett, hogy Badoer Lengyelországba is menjen el Sándor király udvarába az új király üdvözlése végett.2) így azután Zustignan továbbra is ott maradt, s csak 1503. elején 3 évi szolgálat után, mint mondottuk, térhetett honába. Badoer doktor 1504 elejéig vezeti a köztársaság ügyeit Ulászló udvarában.3) Utána, mivel a külügyi politikában 6 éven keresztül semmi olyas nem történt, amely a köztársaság érdekeit Magyarország részéről érintette volna, a köztársaság titkári rangban levő ügyvivőket küldött hozzánk. Ilyen volt Badoer utódja Zuan Francesco di Beneti secretarius, aki 1503 decembertől 1506. december végéig tartózkodott Budán.4) Utána Vicenzo Guidoto következett hasonló minőségben és ugyanannyi ideig5) (1506. novembertől 1509. októberig); 1509-ben a titkárok helyett újra rendes követ érkezik. Pasqualigo Péter lovag volt ez,6) aki előbb Spanyolországban (1503), majd Németországban járt el diplomáciai ügyekben. Egyike volt ő a legképzettebb, legügyesebb és legszerencsésebb kezű diplomatáknak. A cambray-i liga kényes ügyének tárgyalása végett jött. Sikerrel oldotta meg feladatát.7) Szereplése reánk nézve azért is fontos és nevezetes, mert a mohácsi vészt megelőző időkben Magyarországban tartózkodott velencei követeknek a Signoriához küldött jelentései közül a maga egészében csak az övé maradt fönt. A többiekét Marino Sanuto világkrónikája tartotta fönt részünkre rövid, hézagos kivonatban.8) Pasqualigo utóda 1512. júliusában Antonio Surian, ennek pedig 1516. júliusában Aluise Bon lett.9)

Ha a felsorolt követek működési időtartamát nézzük, igen különböző. A szokásos két évi szolgálatnál rendesen hosszabb ideig maradtak állomásukon. Ez a tény ellentmond annak, hogy

9 M. Sanuto: Diarii IV. 1 4--5. 1.

2) U. o.: IV. 859. 1.

9 U. o.: V. 739. 1.

9 U. o.: V. 739. és VI. 510. 1.

9 U. o.: IV. 411., VI. 503.

«) U. o.: IX. 253.

9 Fraknói Vilmos: Magyarország és a Cambrayi liga 1509—1511. Századok 1882. évf. 177. skl.

8) U. o.: 187. lap 2. jegyzet. — Marino Sanutóra vonatkozólag lásd a Benisch Artur: Marino Sanuto „Diarii“-jénekMagy. műv. tört. vonatkozásai c. értekezését. Bpest, 1903.

9) M. Sanuto: Diarii XIV. 271. és XIV. 560. — A hely szűke miatt a II. Lajos korabeli diplomatákról nem szólók.