Országos Nőképző-egyesület leánygimnáziuma, Budapest, 1912
PETRÁNYI GÉZA 1858-1913 Utoljára tavaly júniusban, egy víg iskolai kirándulás alkalmával láttuk őt, már betegen, nagy betegen s mégis vidáman; augusztusban meghalt, s az a szomorú leánysereg — iskolánk egész ifjúsága — mely tíz hónap múltán egy hűvös, borús májusi napon kivonúlt a rákosi temetőbe, nem a frissen hantolt sírt állotta körül, hanem a virágosat halmozta el virágaival; mintegy jelképezve, hogy a bánatos emlékezés tovább él, mint az első, sajgó fájdalom, s hogy baráti gyászunk, mellyel most emlékezetét felújítjuk, ha tartózkodó s kevésszavú is — épen mert tudjuk, hogy kit gyászolunk —, ép oly igaz, mély és feledni nem tudó. Petrányi Géza egész élete, munkássága elválaszthatatlan az Országos Nőképző Egyesület két iskolájától: felsőbb leányiskolájától és gimnáziumától. Tanártestületünkben ma talán csak egy van, aki vele egy időben jött falaink közé; ’harminc hosszú esztendő'óta egyik generáció — tanári és tanítványi — egymást yáltotta feltanár jött tanár után, az anyák kis leányaikat hozták az ő gon;dos, szerető keze alá, s az unoka vizsgáit lelkében a régi rajzórák emlékezetével — ott hallgatta a kis tanítvány anyja, nagyanyja : valamikor régen mind az ő tanítványai. 1883 óta harminc hosszú esztendőnek minden napja, délelőttje, délutánja: az iskoláé; egy emberélet, melyet teljesen betölt, kielégít és felemészt a tanítás. 1858 november 12-én született Kassán. Ott tanúit, ott szerette meg a rajzolást s festést Klinkovics Béla tanárától, majd Budapesten elvégezve a mintarajziskola s rajztanárképző intézet tanfolyamait, már 1882-ben rajztanári l*
