VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1917
I. Létmányi Nándor
a nyugvóhelyére, a farkasréti temető csendes nyugalmába, körüláll- tuk koporsóját bánatunkkal és koszorúinkkal. S elcsendesült sirató szeretteinek zokogása, következett a végelválás; elhangzottak a végbúcsú szavai, melyeket szerető tanártestülete nevében pályatársa, barátja és földije. Paresetich Vince c. igazgató a kihűlt hamvakhoz s az elköltözött elszárnyaló szelleméhez intézett. Végső útjában még egyszer megái lőtt á koporsó a -ír előtt, ahol igazgatótársai nevében Gaál Mózes intézte az elhunythoz vég- búcsúját s költői szárnyalásai szavakkal szentelte meg emlékét Szerető és hálás növendékei neveben pedig Mózes Gyula VIII. <> tanuló tolmácsolta az ifjúság fájdalmát s tette a sírra szeretetük és hálájuk jeléül koszorúját. Isten veled elköltözött barátunk! Legyen könnyű a hant, s virágozzék hamvaid fölött; nyugodj békén ott. a budai hegyek erdőkoszorús ölén, melyeket oly sokszor felkerestél és annyira szerettél! Paresetich Vince.
