VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1917

I. Létmányi Nándor

(i

léte összeállításával, de berendezésével és felszerelésével is az ország egyik legelső középiskolája. A tanári és ifjúsági könyvtár gazdagítása, a történelmi és filológiai múzeum, a természetrajzi gyűjtemények teljessé tétele, de főleg a fizikai szertár modern és a tudományos didaktikai igényeknek megfelelő gazdag felszerelése, az ő fáradhatatlan igazgatói szorgosságának és a szaktanárt mindenben támogató gondosságának tanúbizonyságai, s a késő jövőben is hirdetői lesznek buzgalmának.

Xagy érdeklődéssel foglalkozott a gyakorló tanári neveléssel is; a gyakorló tanárok tanulmányait és tanító munkáját éber figyelemmel kísérte, s azon volt, hogy minél több gyakorló tanárt foglalkoztasson intézetében; szigorú, néha kemény volt a tanárjelöltek munkájának megfigyelésében és elbírálásában, de annál nagyobb jóakarattal és érdeklődéssel viseltetett sorsuk és jövőjük iránt, s nem egy gyakorló tanár emlékezik vissza jóságos segítségére és jövőjét megalapozó támogatására.

Kedvvel ápolt ambíciója volt túlzsúfolt intézetének tanulóival egy új középiskola alapítása, már évekkel ezelőtt meg is kezdte az új intézet kitelepítését a főváros erre leginkább rászorult részében, a IX. kerületi Mester-utcai osztályokkal; azokat szakavatott és biztos kezekre bízva, minden szükségesekkel felszerelte, s az intézet immár mint tényleg önállósított középiskola ez évben második érettségi vizsgálatára készül.

Xagy gondot fordított az érdemes és arra rászoruló tanulók segélyezésére is; iskolai és társadalmi adakozásból szép segélyalapot teremtett, amely ezidő szerint már mintegy 15,000 K tőkével rendelkezik, amelynek kamataiból és az évenként folytatott gyűjtésekből, s a jótékony célra rendezett ünnepélyeken befolyt összegekből számos tanulót segélyez évenként: tankönyvvel, ruhával és pénzbeli segéllyel, sőt beteg tanulókat még ápolással is. Lelkének tiszta örömével karolta fel egy-egy szükségben levő tanuló ügyét, hogy megmentse a nélkülözésektől, s a bekövetkezhető elzülléstől visszatartva, a társadalomnak hasznos tagjává nevelje.

Fájdalmas csapásként tekintette elhunyt igazgatónk, a háború által mindannyiunkra rótt, azt a súlyos áldozatot, hogy iskolánkat elhagyni kényszerültünk, s két éven át idegen hajlékban, a délutáni előadások nehézségeivel küzdve kellett megvonni magunkat; de nem csüggedett s bár jóságos vigasztalásait és segélyeit az iskolánkban elhelyezett beteg katonákkal számos alkalommal éreztette, nem szűnt