VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1916

I. I. Ferencz József emlékezete

I.

L Ferenc József emlékezete*

Az intézet gyászünnepélyén elmondott emlékbeszéd.

Mély gyász napjai borultak országunkra és nemzetünkre : a Mindenek Ura magához szólította jó királyunkat, nagy uralkodónkat, ki fennkölt és páratlan nemességü lelkét november 21-én, keddi napon este 9 órakor kilehelte. Most ott pihen a fáradt test, két hatalmas birodalom gyászkoszoruitól övezett ravatalon, ősei lakában a bécsi Burg-palotában, környezve szerető családja tagjaitól, hű népeinek küldötteitől, az egyházak, a hadsereg, az államkormányzat és közélet, a tudomány és művészet jeleseinek képviselőitől, hű szövetségeseinek és idegen államoknak követeitől, körülállva a németek hatalmas császárától, ki a német fejedelmek kiséretében eljött, hogy még egyszer láthassa atyai barátját s nagy fegyvertársát, a bolgárok királyától s a szultán küldöttétől, kik mind mély meghatottsággal állják körül a nagy fejedelem koporsóját s készülnek Öt elkísérni utolsó útjára, mely dicsőséggel megfutott földi pályájától az örök nyugalom helyére : ősei sírjához vezet.

Kedves ifjak! Valamint a monarchikus államban elválaszthatatlanul összeforrt a király és nemzet élete, ép úgy nagy és történeti pillanat az, midőn a nemzet a jó királyt, kivel hosszú éveken, évtizedeken át osztozott bajban és boldogságban, kivel élete megszokásban és szeretetben, hűségben és egyetértésben, küzdelmekben és aggodalmakban egyesült, ki hatalmával védője, nagy szivével, bölcsességével vezetője, jóságával támogatója, ki népeinek valódi atyja és büszkesége volt, ily jó királyt a nemzet éppen most : válságos küzdelmének közepette vesztett el, kisér sírjához !

Megnyugszunk a Mindenható kifürkészhetetlen bölcse- ségű akaratában, hisz dicsőült királyunkat oly hosszú életen át hagyta meg népei boldogítására, de mégis megrendültén

1*