VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1916

II. Huszák József

Tisztasága, puritánsága, humánus érzése sok csalódást hozott rá s csak erős akarata s kötelességtudása tartotta szilárd egyenesen a tettek mezején.

Tartalékban volt, szabadságidejét várta, amelyre oly nagyon rászolgált s amelyet hétről-hétre halogattak, mert arravalósága s lelkiismeretessége , , . nélkülözhetetlenné tették, Előlépése is küszöbön állott, A harctéren viszonylagos csönd volt, S aztán egyszerre ... a többit tudjuk. Mikor a lapok előbb hozzák a hírt a csapatok sorsáról, mint a mieink lapját a posta. Mikor szeretteink lelke rég elszállt s teste porladni kezd utolsó, — talán humoros levelük olvasásakor. Mikor az egyes szerencsés visszatértek az életöröm dicsekvésével beszélnek tömegszázak pusztulásáról. Mikor diadalmas visszavonulások, ezrek fogsága, csodás menekülések, kaotikus zür-zavarok, végzetes tévedések szállnak a levegőben. Az emberek egymást rémítik, vigasztalják, mindenki beszél s csak a maga baját érti meg, a másét hallgatja, de nem hallja, s a tudakozó hivatalok hideg sablonja vékony papirsze- leteken osztja a vérfagyasztó igazságokat s a csüggeteg kétségeket, törékeny reménykristályokat: „Elesett, fogságba került, eltűnt, megsebesült, útban hazafelé, csapatjánál egészségben, stb.“

S ezalatt a mi drága jó barátunk, kollégánk, ifjúságunk testvére, vezére itt van Malin mellett. . . valahol . . , eltemetve? . ., te- metetlenül?? Ki tudja, hol s miképen folyt le az idő, amely számára az élet, az öntudatos létezés utolsó időszaka volt? Ki tudja, melyik szellő s melyik bajtársnak vagy ellenségnek füléhez vitte el utolsó búcsúhangját? Melyik ellenséges repülőgép fényképező pillanatzárja vette föl bággyadó szeme utolsó villanásait s karjai utolsó mozdulatát?

Van-e vagy volt-e élő lény, aki vissza akarta tartani el- szállani készülő lelkét, vagy megpróbálta életre ébreszteni felfeltámadó öntudatát? Van-e vagy volt-e körülötte résztvevő lélek, aki enyhítette testi fájdalmát, vagy vigasztalta fájó lelkét a torlódó emlékek kegyetlen tisztánlátásában? Avagy teljesen egyedül kereste a véghetetlen égbolton azt a csillagot, amelyen bággyadó tekintete szeretteinek odatűző szemsugarával találkozik? Látta-e még egyszer az édesanya aggódó szemét, érezte-e képzeletben ápoló kezét, szerető hitvese gondoszlató mosolyát s érintésének melegét? Kérdések, amelyekre ma nincs felelet, A béke majd . . . talán . . . megfelel némelyikre.

Egy bizonyos. Az, hogy az a lélek, amely sebesült testéből