VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1916

II. Huszák József

10

iránt s csak tettel illusztrálta a ,,dulce et decorum . , magasztos igéit az ő tanítványai előtt. Azt mondaná, hogy a küzdés és szenvedés edzi meg a férfi jellemet s ezekhez ő szokva van. Foglalkozzunk inkább egy keveset rövid, egyszerű, de tanulságos életével.

Ifjúsága küzdés volt a megélés nehézségei és a csalódások ellen. De volt fegyvere is a küzdelemhez: az ideálizmus és a hit. Eszmények hajtották előre, vallásossága feszítette egyenesre lelkét, testét egyaránt.

A rákoskeresztúri szegényes otthon lelkes és nagyratörő fiúcskát küldött a budapesti kegyesrendiek gimnáziumába 1895. őszén, amely tettre ért, sokat tanult, de még többet fáradt és tapasztalt ifjút bocsátott az egyetem bölcsészeti szakára 1903-ban, majd 1908. szeptemberében gyakorlótanárjelöltként már maga kezd tanítani és nevelni e sorok írójának oldala mellett intézetünk Tűzoltó-utcai párhuzamos osztályainál, az iskolai év végére megszerzi oklevelét s az I. kér. főgimnáziumnál töltött helyettes tanári évek után újra a mi parallel osztályainknál működik, míg 1915. márc. 15.-én a szabadság emlékünnepének reggelén rövid katonai pályájának küszöbére lépett, amely lépés örökre bezárta előtte az iskola ajtaját.

Pedig szerette nagyon az iskolát. Annak élt egész lényével, teljes akaratával és lelkiismeretével. Szeretettel tanított, méltányosan bírált, gondosan nevelt, s önönmagát idomította a legkorrektebb példává. Iskolai kötelességét az utolsó pillanatig szó- szerint teljesítette, a válás órájában is az iskoláról beszélt, átadta kulcsait, írásait, közölte tanítványaira vonatkozó észrevételeit s ment a kötelesség másik ösvényére, amely előtte ismeretlen úta- kon vezetett az ismeretlenbe. Még mint helyettes tanár megnősült, boldog házas életet élt hozzá való, s őt megértő feleségével, Tomik Margittal, aki törekvéseiben hűséges támasza, katonasora nehéz óráiban fáradalmait megosztó gondos társa volt. A kultúrélethez készült. Most akart hozzáfogni az ismeretszerzéshez, a mulasztottak pótlásához, eszméi megvalósításához. Keveselte eddigi készletét s vasszorgaiommal fogott a tanuláshoz. Különösen a francia nyelvben találta a kultúra nélkülözhetetlen, minden zárat megnyitó kulcsát. Ideálja volt a francia nyelv és műveltség. Kiment feleségével Párisba, épen a háború kitörése előtt négy héttel. S hogy tért vissza! Futva, menekülve, ziháló lélekzettel, s a csaló-