VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1915

I. Dr. Pethő Sándor: Kísérlet a világháború katonai történetének (1914-15.) összefoglalására

21

politikai, mint stratégiai szempontból jelentős tett, mert beleesik a háború ama fázisába, amelynek az olasz hadüzenet s a ledübör- gött arrasi angol-francia offenziva alkotják történeti hátterét. Lemberg eleste után, mint várható volt, Mackensen hadcsoportja észak és északkelet felé kanyarodott s „brilliáns falanxa“ most egyszerre fenyegette hátában a Visztula-vonalat Varsóval s a Bug- rayont Breszt-Litovszkkal. Az orosz vezérkar erre a várt diver- zióra sietett megtenni ellenhúzásait s minden nélkülözhető tartalékát a Visztula és Bug közének déli részére dobta. Ámde Hin- denburg résen volt. Mihelyt érezte, hogy a vele szemben álló orosz vezetés tétovázik s legyöngíti narevi és njemeni frontját, egyszerre négy hadsereggel indult támadásra (Below, Eichorn, Scholz, Gallwitz). Elesik Praznysz, majd Poltusk, Osztrolenka, Lomza, Osszoviec, csakhamar követi ezeket Varsó tervszerű és Kovnó tervszerűtlen kiürítése. Miklós nagyherceg szintén megbukik s már jórészt az orosz hadsereg új géniuszának, Alexejev tábornoknak az érdeme, hogy az orosz visszavonulás rendben folyt le, hogy Hindenburg szertelenül nagy harapófogója nem zárult össze s elkerülte a megsemmisítést. Szép fényt vet egyébiránt Alexejev katonai képességeire, hogy szinte az utolsó percben Vilnánál, illetőleg Molodecsnónál megakadályozta, hogy az orosz centrumot tannenbergi katasztrófa érje s augusztus végén még idejekorán rendelt ellentámadást Volhiniában és Kelet- Galiciában Ivanov tábornok hadcsoportjánál s ezzel elhárította a Kievet fenyegető veszedelmet. Ennek a két tagadhatatlanul ügyes defenziv mozdulatnak jegyében záródott le a keleti harctérnek az a fejezete, amely a gorlicei áttöréssel vette kezdetét.

A nyugati fronton ezalatt az orosz szöveséges „testvérek könnyítése“ céljából két nagyobbszabású áttörési kisérlet omlott össze: az első május közepén Artoisban a bajor trónörökös hadseregének arcéle előtt, a másik, amelynek az előkészület és a küzdelmek szívóssága sokkal hatalmasabb célt látszott kölcsönözni, a champagnei őszi támadás, amely két helyen be is horpasztotta a német ércfalat. A németek azonban Fabeck és Von Einem hidegvérű vezetése alatt letörték ezt is.

A nyugati front eseményeit stratégiai szempontból ugyanaz a meddőség jellemzi 1915-ben, mint az olasz támadásokat az Isonzónál, hol négy nagyarányú támadásuk tört meg Boroevics (V.) osztrák-magyar hadseregének kitartásán. Az Isonzó-vonal legkényesebb és legkítettebb szektorait (Monte di San Michele,