VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1915
I. Dr. Pethő Sándor: Kísérlet a világháború katonai történetének (1914-15.) összefoglalására
18 tató auspiciumok közt kezdte munkáját. Pflanzer rövid idő alatt megtisztította Bukovinát, majd nehéz harcok közt kezdi göngyölíteni az oroszok kelet-galiciai frontját is. Kolomea elesik, néhány napra Stanislau is, sőt az osztrák és magyar tüzérség már Halicsot lövi. Még jobban megy a dolog a szövetségesek balszárnyán, Kelet-Poroszországban, ahol a mazuri téli csatában Hindenburg tönkre veri a tizedik orosz hadsereget, az ellenséget kisöpri német földről s a végső enyészettől az egész orosz jobbszárnyat a Nje- men-Narev vonal erődjei mentik meg, hol az elcsigázott oroszok ismét összeszedhetik magukat s amelyeknek fedezete alatt újabb orosz erők csoportosulhatnak. Hindenburg megakad Grodno alatt, sőt múló megszállás után ki kell ürítenie Praznyszt, Varsó Bollwerk-jét s ezzel jobb időkre elhalasztani a Narev-vonal áttörését. Az eredmény a szövetségesek balszárnyán tehát egy stratégiailag fényes, de lokális jelentőségű diadal, amelynek hullámai megtörnek a narevi és njemeni várak gátjain. Vájjon mi történt a központiak jobbszárnyán? Német katonai szakértők azt mondják, hogy a bukovinai offenziva azért dermedt állóharccá, mert vasútak hiánya miatt, meg a szokatlanul mostoha téli időjárás következtében az osztrák és magyar hadsereg nem volt képes lankadatlan üldöző harcokkal ^kizsákmányolni taktikailag becses sikereit s mire erre képes lett volna, kicsúszott kezéből az a nagy előny, amit-, a meglepő támadás-morális és hadászati sikere hoz magával. Ha Bukovinában és Kelet-Galiciában sikerült volna olyan arányú vereséget mérni-.az oroszokra, mint a mazuri téli csatában, ennek természetes stratégiai eredményei közé nemcsak PrzemysL .megmentését» és Közép-Galicia felszabadítását lehetett volna föliegyezni,. de minden valószínűség szerint a Vísztula-vonal is a szövetségesek kezére jut vala s talán nincs olasz háború sem. A szövetségesek támadásának elernyedése után az orosz még egy nagystílű gondolattal akarja magához ragadni a kezdeményt és a hadi szerencsét. Ma persze még teljességgel lehetetlen véleményt formálni arról, hogy a franciák champagnei téli offenzivája nem avatkozott-e bénítólag a keleti fronton küzdő német csapatok iszonyú nyomására, amit az oroszokra gyakoroltak, vagy a szövetségesek szilárd passzivitása a Kárpátok gerincén csakugyan a tavaszi hadjárat tervszerű előzménye volt-e, ahogy a német-osztrák katonai írók egyhangúlag vallják. Az oroszok főerejükkel most a Kárpátok falának feszülnek: iszonyú küz-
