VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1915

I. Dr. Pethő Sándor: Kísérlet a világháború katonai történetének (1914-15.) összefoglalására

16

zen törődtek bele diadalaiknak viszonylag, offenziv szempontból nem jelentékeny stratégiai eredményeibe. Ezért egy ideig azt látjuk, hogy Hindenburg erőlteti a Bzura—Rava-szakaszt, Varsónak frontális megrohanását, Conrad pedig újabb támadásokat kezd a kárpáti gerincen, melynek sikere nemcsak Przemysl áhított fölmentését hozhatja meg, de azzal is kecsegtet, hogy az oroszok főtámaszpontját tevő Visztula—San-vonal hátába kerülhet. A januári küzdelmek megmutatták, hogy sem Hindenburg, sem Conrad nem vihetik keresztül decemberi sikereik természetes célzatait s haderejük átcsoportosításához kell látniok merőben új föltevések szerint.

Február elején az orosz háborúnak új fejezete kezdődik. A Visztula kettős könyökhajlása mintegy óriási csonka karám zárta be az orosz túlerőt s a szövetségesek számára mint szárnyfedezék egy ideig kiváló szolgálatot tett. A december végén bekövetkezett orosz visszacsapás azonban az osztrák és magyar hadsereget visszavetette Gorlicére s a kárpáti gerincre. Sőt a novo-georgiewski hídfőt, mint támaszpontot kihasználva, az oroszok új támadást kezdtek a Visztula jobb partján Hindenburg balszárnya ellen, amelynek a Visztula volt a biztosító fedezete, amely ettől fogva védtelen volt s mintegy a levegőben lógott. Egyszersmind Sievars tábornok vezetése alatt a hat hadtestből és négy lovas hadosztályból álló 10. orosz hadsereg azt a parancsot kapta, hogy nyomuljon be Kelet-Poroszországba s az ottani gyöngébb erők leküzdésével húzza szét a német frontot. Ennek meg- vékonyodásától remélték ugyanis az oroszok, hogy valahol majd sikerül áttörni s most már a centrumba került 9. német hadsereget északról fenyegetni és bekeríteni. Mint mondják, ez az új haditerv Ruszkij tábornok müve volt s hogy minden nagyvonalúsága ellenére is végrehajtatlan maradt, annak az okát meg lehet fejteni abban a tényben, hogy vele szemben oly rendkívüli férfiú állott, mint Hindenburg. Lássuk már most, hogy a központi szövetség nagy kapitányai miként fogták fel feladatukat?

Körülbelül január derekán érezhető volt, hogy a lodz-lima- novai hadműveletek utórezgései is elhallgattak. A szélcsönd mindkét részről új haditerv előkészületeinek jegyében telt el. Hötzen- dorfi Conrad Bukovinában új hadsereget gyűjtött össze, mely részint a magyar határ megvédésére alkalmilag odarendelt népfölkelő formációkból, részint a Szerbiából kivont 6. hadsereg egyes részeiből állott. Ennek az új hadseregnek támaszpontja a sem-