VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1915

I. Dr. Pethő Sándor: Kísérlet a világháború katonai történetének (1914-15.) összefoglalására

13

French azonban még a kellő időben átláttak az új német generali- tás tervein. Minthogy katonai erővel nem tudtak volna féket vetni a „vad“ német rohamoknak, az iperni és dixmuideni szektoron felszakították a csatorna-hálózat zsilipjeit s az elemek erejével állították meg a német támadást. Mindazonáltal nem jelentéktelen siker jelzi Falkenhayn működésének kezdetét: Belgium leigázásával és a német hadsereg okos átcsoportosításával a frontot meg- megnyúj tóttá az Északi-tengerig. Ezt a vonalat megkerülni nem, csak áttörni lehetett. A német erődítő művészet elvégezte a többit. Lassankint mindig több csapatot lehetett átvinni keletre, hol közben „nagy dolgok mentek végbe“.

Mindenki, elsősorban az orosz hadvezetőség, azt hitte, hogy a lembergi csaták befejezése után a monarchia hadseregei a San- vonalon fognak retabliroztatni s ezen a védelemre kiválóan alkalmas fronton, melynek forgó pontja a megerősített Przemysl, szívós defenzívát folytatnak mindaddig, amíg az új támadásra megfelelő alkalom elérkezik (nagyobb német tömegeknek a keleti harctérre mozgósítása, újabb egységek megalkotása és fölszerelése, az előbbi csatákban szenvedett ember- és anyagveszteségek pótlása stb.). Ámde nem ez történt. Conrad a szorongatás e napjaiban is ura volt a helyzetnek s nem engedte, hogy feje fölött összecsapjanak a túlnyomó orosz erők hullámai. Przemyslt sorsára bízta, a visszavonulást pedig folytatta csaknem addig a szögletig, ahol Nyugat-Galicia és Porosz-Szilézia, valamint Orosz- Lengyelország határszélei összeérnek, ahol a bő vasúthálózat segítségével a krakói várra támaszkodva nemcsak szerencsésen megoldotta az átcsoportosítást, hanem érintkezést talált s közös stratégiai bázist épített a Hindenburg-féle keleti német haderők részeivel, amelyekből a tannenbergi győző akkor alakította meg Mackensen tábornok alatt a 9. német hadsereget. Talán nem szükséges részletesebben magyarázni Conrad eljárásának különös előnyeit. E stratégiai gondolatnak mindenesetre nagy sikere volt abban, hogy Conrad további tervei felől teljes zavarba ejtette az orosz vezérkart s nagy lovastömegek fátyolozása mellett indíthatta meg merész előtörését egy hatalmas övnek közepe (Ivan- gorod—Sandomierc), északi széle (Varsó) és déli szárnya ellen (Beszkidek—Turka—Sambor) egy időben. Ez a rendkívül finom elmére valló koncepció nemcsak frontális irányban fenyegette az orosz belső erődítési rayont (Hindenburg Varsónál, Dankl Ivan- gorodnál), hanem déli átkarolással is azáltal, hogy Böhm-Ermolli