VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1915

I. Dr. Pethő Sándor: Kísérlet a világháború katonai történetének (1914-15.) összefoglalására

10

lin falai alatt, de Németország időhöz jutott s felvehette a harcot a Kelet-Poroszországot elözönlő orosz hadtestekkel.

Az utókor történetírásának feladata lesz, hogy a Hinden- burg-hadsereg összeállításának genezisét felderítse s megállapítsa, hogy az ú. n. 8. német hadsereg zömét csakugyan nyugatról elhozott csapatokból válogatták-e össze? Augusztus 28.-án Stein főhadiszállásmester a Lötzen és Tannenberg vidékén vívott óriás csata első beszámolója alkalmával adta át a történelemnek Hin- denburg nevét. A nagy hadvezér, kinek neve látszólag oly különös körülmények közt merült fel a sors urnájából, itt vívta meg a világtörténelem egyik klasszikus csatáját, méltó mását Cannae- nak és Sedan-nak, bár ezeket is felülmúlta merész koncepciójában és hatalmas méreteiben. Hindenburg valóban akkora feladatot oldott meg, amekkorát csak a végzet által kiválasztott egyének képesek teljesíteni s amiért még élete folyamán a legenda a halhatatlanság balzsamával vonta be földi mivoltát.

Rennenkampf hadserege kelet felől, Szamszonové pedig délről tört be, de a két külön fölvonuló haderő a kelet-mazuri tavak által alkotott hosszú vonallal elválasztott bázison operált, amelynek felező pontja Lötzen erődjét uralta. A kétszeres túlerő elől a német hadsereg kénytelen volt természetesen védővonaláig, a Visztuláig hátrálni. Midőn azonban az ú. n. 8. német hadsereg főparancsnokságát Hindenburg vette át s kitűnő vezérkari főnöke, Ludendorf is megérkezett Belgiumból, az összpontosított keleti német hadtestek, amelyeknek jó része porosz népfölkelő formációkból alakult, erőltetett marsokban rögtön elindultak a Szam- szonov-féle orosz hadsereg ellen.

A közvetlenül szembenálló haderők aránya körülbelül egyenlő volt, az oroszok némi, de nem jelentős túlsúlyának árnyalatával. Tudnivaló, hogy az orosz seregek általában sohasem stratégiai és erkölcsi felsőbbségüknek köszönhették sikereiket, hanem rengeteg tömegeiknek, amelyek néha kétszeresei, sőt háromszorosai voltak ellenfelükének. Kuropatkin a mandzsuriai háborúban stratégiájának valóságos rögeszméjévé tette azt, hogy minden japán zászlóaljjal szemben két oroszt állíthasson, különben nem bízott a győzelemben. Kuropatkin tétele úgy látszik axiómája lett annak is, aki a kelet-poroszországi inváziót megtervezte. Hindenburg eszélyessége és vakmerősége azonban kikényszerítetie a sorstól a kedvező döntést. Rennenkampf hadserege ugyan mindössze 2—3 napnyi menettávolságban volt a Szamszonov-íéie cső