VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1912

I. A kifejezés stílusa

II. A kifejezés neme.

I. Megvetés, gyűlölet.

Embertársainkhoz való érzelmeink két véglet közt helyeződnek el: a szeretet és gyűlölet, vagy az enyhébb görög szót használva a sympathia és antipathia, a rokon- és ellenérzés között. Akiket szeretünk, azokhoz vonzódunk; akiket nem szeretünk, azokat kerüljük, vagy, ha mégis összehoz a sors, igyekszünk elkülöníteni magunkat tőlük. A szeretet végeredményében közeledésre, a gyűlölet távolodásra vezethető vissza; a szeretet: vonzás, a gyűlölet: taszítás.

A megvetés maga eredetileg vetést, dobást jelent. A kerül, eltávolodik, elidegenedik szintén a távolságra vonatkozik. Napról- napra nőtt köztünk a távolság: mindinkább rossz viszonyba jutottunk. A nem kívánatos látvány visszataszító. A kiállhatatlan embert kiutasítják, kidobják, kilökik, kirúgják, habár csak képletesen is. A köpés, hányás, okádás, az utálat e kifejező mozgásai, szintén eltávolító cselekvéssel járnak.

A közeledés és távolodásra vezethető vissza a m e 1 e g és hideg érzete is. Akit szeretünk, akihez közel vagyunk, az iránt meleg, heves, forró érzelmekkel viseltetünk; akit nem szeretünk, akitől távol állunk, az iránt hideg, hűvös, fagyos a magunktartása.

A gyűlölet és megvetés voltakép abban különbözik, hogy gyűlöletet a magunkkal egyrangú, egyerejü vagy értékű személyekkel szemben érzünk; ha az illetőt alattunk állónak tartjuk, a gyűlöletnek ,megvetés’ a neve. Ezt a magas és alacsony térbeli irányokkal érzékeltetjük. Akit megvetünk : lenézzük, lealacsonyítjuk; akit szeretünk: felmagasztaljuk. Ezzel jár együtt a rosszakaratú kicsinylés is: lenéz, lekicsinyel.

A gyűlölet, megvetés kifejezései már most általában azt tüntetik fel, miként igyekszünk valakit emberi értékeitől megfosztva minél inkább lealacsonyítani s a társadalomból kiközösíteni, eltávolítani. Módjai a következők:

3