VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1912

I. A kifejezés stílusa

28

tünk erősebb vagy gyengébb árnyalatban, világosan vagy leplezve, durván vagy szépített alakban.

Mind az istenséggel és a halottakkal szemben használt euphe- mismusok, mind a társadalmiak már a primitiv népek körében kifejlődtek, mégis csak az emberek érintkezésének finomodásával szaporodtak meg. A paraszt, a városi proletár ma is a legdurvább kifejezésekkel érintkezik egymás között, a másik érzékenységére, gyöngeségére nincs tekintettel, hibáival szemben kíméletlen s így viszont is durvaságot kap. Az érzelmek túlzásba csapnak s a kemény szavak csatájába csakhamar a kemény öklök is beleavatkoznak. A verekedés fogalomkörére Jókai Mór maga száz kifejezést állított össze, és talán nem véletlen, hogy a részegségen kívül éppen erre van oly sok szavunk. Még a középkori társadalmi érintkezés is nyers, durva volt, a lovagok nem igen válogatták szavaikat s hamar öklükhöz folyamodtak, vagy kardjukhoz kaptak. A hitviták stílusa is, a reformáció idején, noha egyházi férfiak vívták, meglehetősen nyers volt. Pázmány igy vitatkozik egyik ellenfelével: „Szavahihető s füllel hallottat beszélő emberektől értettem, hogy Alvinczi Péter, sok inosdatlan szidalmi között, bálványozást és hitszegést akart mireánk mérges beszédével kenni. Azért hivatalomnak tiszti szerént szembe szállék a dücsőséges vitézzel; az öt levelemben orcájára téritém reánk kenődött fecsegésit, noha pedig arra nem néztem, hogy efféle állatra nem jó hájat kenni, hanem őtet érdeme fölött is mindenütt tisztességgel neveztem, tudván, hogy szép szónak szárnya nem szegik: de mégis hogy im kifogták az délcegből bátyánkat és szájában vetették zaboláját, csoda melly igen orrában dagálya és nem magára vete, hogy nyerset ött s meg nem emészthette, hanem mosdatlan kézzel és kormos ujjal kapa hozzám, cifra fortélyokkal és hajadon pór szitkokkal támada ellenem.“ Egészséges, népies, de mai ízlésünknek nyers magyarság.

A társadalmi élet finomodása mindenütt az udvari élettel van kapcsolatban. A finom modort, beszédet ma is udvariasságnak hívjuk. A renaissance korában először az olasz városok udvaraiban fejlődik ki műveltebb társas érintkezés, majd Spanyol és Franciaországban, de itt nem annyira IV. Henriknek, az első Bourbonnak udvarában, mint inkább az ú. n. Rambouillet palotában, hol a főúri társaság színe-java a szellemes Rambouillet marquisné vezetése alatt mintegy külön udvart alakított s finom nők és jeles irók képeztek ki művelt társadalmi nyelvet, melynek