VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1912

I. A kifejezés stílusa

22

Ami egyben ízléstelen is, zavaros is, mert a földgömböt nem lehet mint kalapot elképzelni, még kevésbbé az Úristent bokrétás kalappal a fején.

Vagy az Egri hangokban, mikor igy ír:

Kedvemnek, ha magja volna,

Elvetném a hó telett,

S ha kikelne, rózsaerdő Koszoruzná a felet,

S hogyha feldobnám az égre Szívemet,

Melegítné a világot Nap helyett!

3. Gyengítés.

Aristoteles a maga Rhetorikájában zansívovüHnak nevezi a kifejezés erejének csökkentését szemben az a$&mrnel, a kifejezés erősítésével. Az ati&oig és lanstvaoig terminusok Anaximenes rhetorikájában találhatók. Apsines az utóbbi helyett a /aeiaaig kifejezést ajánlja, Tryphon pedig a ma általán elfogadott eínprHjbiOfiog-t* Ez eredetileg vallási kifejezés: sbcprifisiv körülbelül annyi, mint a latin favere lingua, mellyel a hallgatóságot az áldozatok alkalmával csendre intették.

Mi bírja az embert általában kifejezéseinek mérséklésére, holott tudjuk, hogy az érzelem szinte túláradó erővel siet mozdulatokban, szavakban, cselekvésben érvényesülni? Kifejezéseink mérséklése kétségen kívül énünk korlátozása s ennek oka csak az lehet, hogy ezt a korlátozást szükségesnek tartjuk, mert nem érezzük magunkat szabadoknak. Az euphemismus lélektani oka: másoktól való függésünk tudata.

Legfőbb ilyen függés az istenségtől való: a vallási félelem. Már a régi rhetorikusok euphemismusként emlegetik az Eumenidák nevét Erynnisek helyett : cizav Myo^sv ’Egwvíag Evae- víöag (Tryphon).* Ugyancsak a bosszú istennőit oetwai fisai-nak, szent isteneknek is nevezi a közszokás (Kokondrios).** Plinius megemlíti, hogy Beneventum euphemismusnak köszöni eredetét Male- ventum helyett „auspicatius mutató consilio“,*** s a Pontus Euxi* Gerber: Die Sprache als Kunst. II-, 277 és 280 1.

* U. o. 280 1.

** U. o. 313 1.

*** U. o. 314 1.