VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1912

I. A kifejezés stílusa

16

ség, páratlan szorgalom, kimondhatatlan szégyen, hallatlan szerencse, hasonlíthatatlanul jobb, lehetetlen állapotok. Félelem, borzadás, irtózat: Szörnyű hanyagság, rettentő meleg, borzasztó fáradság, irtóztató tömeg.

Esküvések, fogadkozások, mikor magunknak, átok fenyegetés, mikor másnak kívánunk rosszat, ha ezt vagy azt megtennők, vagy ő tenné, avagy tette meg, szintén nagyfokú túlzással szoktak járni.

Itt sülyedjek el, ha nem igaz. Törjön ki a kezem, száradjon el a karom, fusson ki a szemem, vakuljak meg, így görbüljek meg (az ujján mutatja). Huncut a nevem, Ne legyen nekem az Isten istenem (T. VII).

Apadjon el a szem, mely célba vévé, Száradjon el a kar, mely őt lefejezte; Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé, Ki miatt lön ily kora veszte! (Ar. Szondi). Verje meg az Isten! Vigye el az ördög! Egye meg a fene! Kutya egye máját! (Ar. Pázm.) Hasítsanak szíjat a hátadból! (Régi büntetésmód). Kitépem a nyelvit, kitekerem a nyakát, kirázom a lelkit, ha a színem elé kerül. Meghalt anyjának is visszarí ölébe (T. I).

Elégedjünk meg most e néhány érzelem kifejezésmódjának vizsgálatával. Később látni fogjuk, hogy a szeretet, a gyűlölet, a gúny, sőt az udvariasság érzelmei is mily hamar túlzásba csapnak. Csak a nyugodt ész objektiv, az érzelem mindig részrehajló s untalan letéved az igazság egyenes útjáról.

Kiaknázhatatlan kincsesbányája a túlzásnak a képes beszéd: a metaforák, metaforikus szólások és hasonlatok világa. Az érzelem képzeletünket is könnyen mozgásba hozza s a képes beszéd nem más, mint érzelmeink szemléltetése a fantázia képei által. Természetes velejárója tehát ennek is a túlzás.

Vegyük például szemügyre a nagyság és kicsinység jelzésére való szólásokat „Nagy, sok“ jelzésére való a tenger, rengeteg (er. rengeteg erdő), rakás, halom, csomó; sereg, had, csapat, dandár, légió. Tűvé tettem érted ezt a tenger rétet (T. IV). Rajtunk tenger A fegyver (Rákóci nóta). Óceánja vérnek (Ar. Ráchel). Rengeteg vesződség. Bögölyök hadfival háborúra kelnek. (T. I). Sok nyerítő méné, nagy csapat kutyája (T. III). Most van a dandárja réten a munkának (T. II). Van egy, ki millió, az ő neve légió. (Ar. A poloska). Ég és föld különbség (olyan messze van). Elefántnak néz szúnyognyi bajt (Ar). A bánat ? Egy nagy óceán. S az öröm ? Oyöngy benne. (Pét.)