VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1911
Gondolatok a nevelésről
10 Hatványozattabb mértékben áll ez azokról az elmélkedőkről, a nevelés azon intézőiről, kik az ethikai értékeket mindennél többre becsülték. Ez magyarázza az ideális elem túlsúlyát a nevelésben, egyszersmind ez érteti meg velünk azt a körülményt, hogy a tömeg sohasem volt megelégedve a nevelés rendszerével, mert azt igazán soha nem is értette meg. Bármennyire emelkedik is az általános kulturális színvonal, a tömeg mindig alacsonyabb értelmi készséget mutat, mint az egyes egyén. Schiller szerint: „Jeder, sieht man ihn einzeln, ist leidlich klug und verständig, Sind sie in corpore, gleich wird euch ein Dummkopf daraus.“ A javítás megkísérlése rendszerint semmit sem használt. A nevelés céljának javítása és megváltoztatása ugyancsak az ideali- sabban gondolkozó fők munkája, kik a nehezen szerzett kultúrát nem engedik az élet forgatagába lerántani. Ha tehát a nevelés célját javítják, ha a nevelés értékelésében bizonyos eltolódást eszközölnek, akkor az csak egy egyetemesebb eszme érdekében lehetséges. A szellemi kultúra fejlettségének mostani állapotával senki sem lehet megelégedve, akinek a kultúra életszükséglet, annál ke- vésbbé az, aki nemcsak élvezője, hanem activ munkása is. Törekedni fog arra, hogy azt tehetsége szerint fejlessze, s fölismervén a nevelés kultúrát megőrző és fejlesztő szerepét, azt fogja a magasabb célok szolgálatába szegődtetni. Amig az emberiség hite a kultúrában alapjában meg nem rendül s amig a szellemi értékeket legalább az emberiség vezető egyéniségei többre fogják becsülni az anyagiaknál, addig a nevelés két oidalú értékelése között mindig meglesz a különbség és a nevelés értékelése mindig az ideális és materiális erők mérlege szerint fog változni. * * * A nevelés hatalmának az értékelése mindig attól a befolyástól függött, melyet a nevelésnek az emberi természetre vonatkozólag tulajdonítottak. Azaz annyiban tulajdonítottak a nevelésnek valamilyen hatalmat, annyiban értékelték, amennyiben képes volt olyan tulajdonságokat kifejleszteni az emberben, amelyek kívánatosak voltak, melyeknek akár önmagukban, akár az élettel való vonatkozásukban értékük volt ; s csak annyiban ismerték el a hatalmat, amennyiben ugyancsak képes volt olyan jellembeli fogyatkozásokat elnyomni, melyek úgy az egyénre, mint a társadalomra, a közre károsak voltak. Amíg a nevelés hatalmának theoretikus értékelése korok szerint változott, addig a gyakorlatban, amit az
