VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1911

Gondolatok a nevelésről

4

álló érvényesülési teret, az emberi észt érdekkörébe igyekszik vonni s abban hatását kifejteni. Képletesen szólva önkifejtési ösztönére hallgatva életet él, melynek minden mást absorbeáló alkotórésze a hatás. Az igazság, ha nem hathat, elsatnyul, nem él. Az igazságra nézve tehát életkérdés, hogy hasson. Ebben a hatástendenciában van meg a priori a haladás magva ; de valamint a bibliai mag csak ott kelt ki és hozott bő termést, ahol jól megművelt talajra talált, a sziklára és az útszélre esett mag pedig veszendőbe ment, hasonlóképen az igazságok hatástendenciája csak akkor fejtheti ki önmagát, akkor ér el kellő eredményt, ha van célpontja, amelyre hasson, ha van talaja, ahol kikel. Az igazság eleven életéhez hozzátartozik, hogy érdeklődés kisérje, hogy appercipiálják, hogy az emberi megértés és cselekvés nélkülözhetetlen részévé legyen. Az emberi értelem, az emberi öntudat, a kedély annyira hozzátartozik az igazság életéhez, mint a növényéhez a napfény. Enélkül nincs élet, nincs hatás. S amely igazság, eszme hatása révén a nagy kulturális evolúcióba belekapcsolódni nem képes, értéktelen, holt.

Itt, ezen a ponton válik érthetővé a nevelés nagy értéke, úgyszólván alig értékelhető fontossága. A nevelés mint tény, mint állandó hatás valójában másodlagos tényező. A primordialitas, az elsőbbség a nevelés két tárgyában immanenter van benne. Az egyik tárgy — megkülönböztetés céljából nevezzük a nevelés sub- stratumának — jelenleg az ember ; a másik tárgy az az igazság, eszme, az a szociális értelmi és ethikai érték, amelyet az emberbe bele kell nevelni. A nevelés substratumában az elsőbbség a természetet, a velünkszületett képességeket illeti. Ez az a legfontosabb akadály, a legnagyobb gát, mely egyebek mellett a nevelés útjában áll. Egyelőre csak annyit jegyezzünk meg róla, amennyit Pannwitz mond : ,,Die Vererbung ist nicht das letzte, sondern das erste Wort des Schicksals.“ Különben ez lévén mondanivalónk egyik tárgya, később úgyis rátérünk.

Az igazság elsőbbsége már az eddigiekből is világos. Értéke a puszta létezésében már benne levő értéken kívül főleg hatásában áll, amely hatás az embert mint értékhordozót éri és érdekli. Az ember és az igazságok, azaz értékek közti viszonyban a legfontosabb szerepet a nevelés viszi, jóllehet csak másodlagos tényező. Első sorban is determinálólag hat az emberre, mert a sok lehetőség közül csak azokat engedi kifejlődni, melyek az ő céljainak megfelelnek, melyek az igazság hatásának befogadására alkai-