VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1911

XIV. Az 1911-12. iskolai év rövid története

105 talán a Herczeg Ferenc rajzolta Nona városáéhoz. Az élet itt valami csodálatos hangzavar; a szaladgáló emberek zavaros lármája össze­vegyül a víz ritmikus tompa hangjával, a fényes múlt emléke a jelen nyomasztó kicsiségével, az élet a pusztulással. A hangulatok egész skáláját éli át az ember. A homladozó, sokszor gazdátlan palotákba odaképzeljük az eleven, pezsgő életet, amikor a vagyon és gazdagság százával alkotta azokat a művészi emlékeket, melyeknek ápolására a szegény utódoknak nincs meg az anyagi képességük. Egy gondo- lázás a „Canal Grande“-n, hozzá történelmi emlékekből táplálkozó fantázia, s előttünk áll a középkor hatalmas, gazdag Velencéje. Utána egy-egy tekintet a pusztulásukban is fenséges templomokra és palotákra, az ütött-kopott falakra és az összetörött zsalukra: ez talán a világ legszomorúbb érzelmi csatája. Képzeljünk el egy óriási rozoga hajót, melyben tömérdek a művészi, semmiféle pénzértékkel nem pótolható kincs s hozzá a távoljövőben a rémes elsűlyedést. Néhány század művészeti kultúráját látjuk kőben vagy vászonra festve, amint idők folyamán kifejlődött. Legjellegzetesebb Velence legnagyobb nevezetessége, a Szt.-Márk-templom. Valóságos kőből alkotott művészet-történet, csak érteni kell az olvasásához. Ahány dózsé csak uralkodott Velencében, mind meg akarta örökítni nevét egy-egy alkotással s mindegyik épített vagy javított valamit a Szt.- Márk-templomon. Egyik évtizedben relieffel gyarapodott, a másik mozaikkal gazdagította, a harmadikban ismét valamelyik dózsé sír­emlékével; volt idő, mikor egyes részeit újra kellett építeni, s ez mind az illető század uralkodó stílusában történt. Ugyanígy va­gyunk más templomokkal és palotákkal. Velence minden temploma, minden palotája tele van műkin­csekkel. Kívül a templomról hull a vakolat, bent a falakon pedig Tirián vagy Tintoretto-képek. Az oltár egyszerű fafaragvány, oltár­képe már Paolo Veronesetől vagy Bassanótól való. A Santa Maria gloriosa dei Frari vagy röviden Frari-templom eldugott helyen van, belül sötét, de síremlékei és képei kincseket érnek. Aki látta valaha Canova síremlékét, soha sem felejti el A'Vlencét, s már ezért az egy síremlékért is érdemes volt Velencébe mennie. Az Aceademia di Belle Arti szűk, rossz világítású szobáiban tömérdek művésziebbnél művészibb kép van. Itt található Tizian számos alkotása, köztük a híres Assunta; Paolo Veronese, Jacopo Palma, Tiepolo, a három Bellini s mások műtörténetileg sokszor méltatott képei. Az idegenek rendszerint megszeretik Velencét. Mi legalább úgy voltunk vele, hogy mikor utoljára mentünk el a dózsék árkádos

Next

/
Thumbnails
Contents