VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1911
XIV. Az 1911-12. iskolai év rövid története
102 Tyndarus, fogoly ........................................Friml Jenő Aristophantes, fogoly ..................................Síkos Károly Puer, kukta....................................................Spitzer Oszkár Philopolemus, ifjú ........................................Hersich Sándor Stalagmus, rabszolga..................................Marsovszky Gyula Caterva (a színészek szószólója) . . Szilágyi Imre Az előadást nagyszámú és válogatott közönség hallgatta végig. Budapest tanárságának szine-java, sokan a klasszikus műveltségű szülők közül, számtalan fiú- és leány-gimnázista, s talán az első helyen kellett volna említenünk Molnár Viktort, akkor még vallás- és közoktatásügyi államtitkárt, akinek meleg érdeklődése az egész deákságnak jól esett. Az előadást Friml Aladár dr. vezette he néhány magvas szóval. Elmondotta többek között a darab tartalmát is felvonásról-fel- vonásra, hogyan kapta vissza az öreg Hegio mind a két fiát, kik közül az egyiket még mint gyermeket rabolták el tőle egyik szolgájának hűtlensége miatt, a másikat pedig később veszítette el. Magáról az előadásról csak díesérőleg szólhatunk. Harmonikus játék, biztos föllépés, a darab megértése és átérzése jellemzik az egész előadást. Olyan otthoniasan mozogtak műkedvelő színészeink a színpadon, mintha fiatal életüknek legalább is felét ott töltötték volna. Néhány an, mint Totis Béla, Matolcsy Attila, Friml Jenő, de különösen Arató Sándor messze kiemelkedtek a dilettánsok köréből. Olyan alakítás, amilyet Arató Sándor Ergasilus személyesítésénél végzett, bármely művésznek is dicséretére válnék. Nekünk az előadást már foglalkozásunknál fogva is nem csak aesthetikailag, hanem ethikailag is értékelnünk kell. A kérdés lényege az, volt-e a fiúknak egészben véve erkölcsi hasznuk az előadásból s mit eredményezett különösen a latin tanítás szempontjából. Nem számítva a darabban előforduló erkölcsi tendenciát: a hűséget és barátságot, annak a tapasztalati beigazolása, hogy azzal, amit eddig 8 éven keresztül tanultak, nem csak maguknak, hanem másoknak is örömet, sőt élvezetet tudnak szerezni, hogy ők olyan értékekkel gyarapodtak, olyan ismeretek birtokába jutottak, amilyenekkel mások nem rendelkeznek. Ismételjük, ennek a beigazolása megszerettette a fhíkkal a komoly munkát és növelte a jogos önbizalmat. Uj megvilágításba helyezte a latin stúdiumot, amelynek benső értékéi'ől most már tapasztalatilag is meggyőződtek. Didaktikai haszna pedig a szókincsgyarapodás volt, ami különösen az érettségi előtt a szereplőknek nagy hasznára vált. Azonkivül meghitt, bizalmas viszonyt hozott létre a tanár és tanítványai között, akiket a