I. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1915

I. Az északkeleti Kárpátok a magyar történelemben

6

lan kihasználása az ellenség hadállásának négyszáz kilométeres visszaszorítására vezetett.

Még tart a világháború, csak egyes szakaszai, epizódjai tekinthetők lezártaknak. Ilyen a kárpáti harcok fejezete is. Hazánknak ez a vidéke ismét emlékezetes lapot jegyzett a magyar történelem könyvébe. Amikor most a kárpáti harcok emlékét felújítjuk, avval óhajtom szolgálni összejövetelünk ügyét, hogy előveszem a magyar történelem könyvét s idézem néhány lapját, melyeken az északkeleti Kárpátok és a körülöttük elterülő vidék nevezetes történeti mozzanatokkal kapcsolatban szerepel.

Az első, ami itt eszünkbe jut: a honfoglalás. Ügy tanultuk, hogy a Kr. sz. utáni 895-ik esztendőben jelent meg a vereckei hágónál honkereső útjában az akkor valami 80—100.000 főnyi magyarság. Bizonyára alig van felnőtt magyar ember, aki ne hallott volna valamit a honfoglalásról. De azt már kevesebben tudják, hogy honnan is merítjük a magyarok bejöveteléről való tudomásunkat ? Erről s az evvel kapcsolatban álló történeti problémáról óhajtok egyet-mást elmondani.

Még mindig nem sikerült fölfedezni annak az egyházi állású férfiúnak nevét, aki TIT. Béla királyunk kancelláriájában viselt hivatalt s a

13. század elején egy jó barátjának kérésére megírta a honfoglalás történetét a maga tudomása s tegyük hozzá, nem kis részben a maga képzelnie alapján. Hiszen 300 évvel előbbi eseményről volt szó. Anonymus magyarjai Scythiából indulnak el Almos vezérlete alatt s Susdal és Kiev orosz városokon át jutnak a galíciai vezér országába, aki övéivel egjnitt mezítláb megy eléjök s gazdag ajándékokkal mutatja be hódolatát, azután pedig vezértársaival együtt arra igyekszik rábeszélni a magyarokat, hogy keljenek át a Havas erdőn Pannónia földjére, melyet jeles folyók (fluvii nobiles) öntöznek s valamikor Attila király birtoka volt. ,,Álmos vezér és előkelői pedig a ruthénok tanácsán megnyugodva, igen erős békét kötének. Akkor Galicia vezére kétezer íj jászt és háromezer parasztot elöljáróba parancsolt, kik nekik a Havas erdőn át útat készítsenek az nngi határszélig. Akkor a hét fejedelmi személy, kiket hétmagyarnak neveznek, atyjokfiaival és cselédeikkel a galíciai ruthén vezér tanácsából és segélyével megindulának Pannónia földjére s így a Havas erdőn átkelve, az ungi részekre száliának s miután odaérkezőnek, azon helyet, melyet legelsőbben elfoglaltak. Munkácsnak nevezők, mivel hogy igen nagy munkával jutottak a földre, melyet magoknak óhajtnak vala. Akkor ott, fáradtságaik kipihenése végett, negyven napig maradának s a földet kimondhatatlanul megszereték.“2)

2) Béla király Névtelen jegyzőjének könyve a magyarok tetteiről. Ford. Szabó K.—Mika S. Budapest, é. n. 20. 1. (Má.gyar Könyvtár. 30. sz.)