I. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1914
III. Andor Tivadar 1854-1914
13 bölcsészethallgató tornamesteri oklevelet szerzett és már 1878-ban mint ideiglenes tornamester működött a budapesti II. kér. polgári fiúiskolánál. Sok évig tartó nehéz küzdelmébe került, mig elérte rendes tanárrá való kineveztetését. Csak 1890-ben jutott rendes kathedrához Miskolcon, a kir. katholikus gimnáziumban. Megelőzőleg tíz éven át a pozsonyi kir. kath. főgimnáziumban működött, mint ideiglenes tornatanító. 1885-től kezdve egyúttal a pozsonyi főigazgatóságnál a tollnoki teendőket is elvállalta. Az iskolai és hivatalos működése mellett megmaradt szabad idejét arra használta fel, hogy megalapítsa a Pozsonyi Torna-Egyletet, amelynek művezetője is volt. Miskolcról 1899-ben került fel Budapestre főgimnáziumunkhoz. Rendes tanári munkássága mellett mindég talált időt arra, hogy a testneveléssel és a Tornatanárok Orsz. Egyesületének ügyeivel foglalkozzék. Az Egyesület huszonöt éves fennállásának jnbileumára megírta az Egyesület negyedszázados történetét, amely a Tornaügy mellékleteként látott napvilágot. Mindazon mozgalmakban, amelyek a tornatanítók anyagi helyzetének javítására megindultak, tevékeny részt vett. Erre kartársunkat a legtisztább önzetlenség indította, hiszen intézetünkben a mennyiségtan tanára volt s a tornatanítónak nehéz munkáját csak emlékeiből ismerte. Andor Tivadar soha sem vágyott vezető szerepre a társadalom életében, de azon a helyen, melyre a sors állította, mindig lelki- ismeretesen teljesítette kötelességét. Családi körén kívül az iskola volt mindene. Bármennyire megviselte idegeit a folytonos munka, nem akart nyugalomról tudni s a háborúra való tekintettel elutasította magától azt a gondolatot, hogy szabadságoltassa magát. Minden reá bízott munkát kínos pontossággal végzett el; a felületességnek, elhamarkodásnak esküdt ellensége volt. Élete nemes példát mutatott arra, mint lehet a nemzet szellemi erejét zajtalan munkával növelni. Derék munkatársat vesztettünk benne. Emlékét szeretettel fogjuk őrizni szivünkben.
