I. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1913

I. A bécsi középiskolák

PERÉNYI ADOLF.

Í855—1914.

Súlyos és fájdalmas veszteség érte a lefolyt iskolaévben intézetünket. A tanári karnak egyik buzgó, lelkes és fáradhatatlan tagja kidőlt a munkából, amelynek ifjúi kora óta minden idejét, minden erejét szentelte. A megdöbbentően váratlan halál február 25-ikéről 26-ikára virradó éjjel rövid tusa után véget vetett egy életnek, amelyről valamennyien azt hittük, hogy még sok áldást fog hozni az ifjúságnak, amelynek nevelése, tanítása és vezetése volt boldogult tanártársunknak egyetlen öröme. Perényi Adolf az iskolán kívül is szerzett érdemeket, de az iskolán kívüli tevékenysége is szoros összefüggésben állott iskolai nevelő és tanító munkásságával. A gyorsírás-tanítás terén kifejtett fáradhatatlan munkássága gyümölcsözően és áldásosán hatott az iskolára; az a törekvése, hogy az iskolából kikerült növendékeket egyesületbe tömörítse, ápolta az iskolához való ragaszkodást az iskolán kívül álló társadalomban, és végül a kicsinyek számára tartott meseelőadásai is az iskola iránti szeretetéből fakadtak és az iskola iránti szere- tetet ápolták.

Február 25-ikén szokott jókedvében és, amint hittük, jó egészségben megtartotta Perényi rendesen óráit, délután visszatért az iskolába, hogy a művészeti szertár egynémely dolgát elvégezze, azután baráti körben töltve el az estét otthonába tért vissza, hogy onnan soha többé munkára ne induljon. Másnap reggel barátai és tanítványai mély megdöbbenéssel értesültek arról, hogy éjjel bekövetkezett agyvérzés reggeli három órakor véget vetett életének.