Budapest - Ráday Mihály emlékszám (2021. november)

Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere 1990 és 2010 között, nem írásban, hanem élőszóban reagált kérésünkre. Mondanivalójának lényege Ráday Mihály különleges egyénisége és megkerülhetetlensége bármilyen műemlékvédelmi ügyben. z általa alapított szervezet, a Budapesti Városvédő Egyesület és a hozzá kap- X A. csolódó társadalmi mozgalom a hivatalossággal való küzdelemben fogant. Hiába volt a rendszerváltást követően a bu­dapesti városvezetés nyitottsága, empátiá­ja, hiába volt, hogy politikai szerepválla­lása azonos pártban talált bennünket, de kettőnk pörgési sebessége, türelmetlenség! együtthatója jelentősen eltért. Bárhol járt, Budapesten és vidéken, ha az épített örökségből bármilyen értéket ve­szélyeztetve látott, rá jellemző módon azon­nal beindult a Ráday-kampány. Ebben nagy segítségére volt a nevéhez fűződő, és a ké­sőbbi médiafelfogástól idegen, ezért meg is szüntetett Unokáink sem fogják látni című műsora. Nem könnyű kimondani, de a mozgalmi üzemmód és a tudatos várostervezés, város­vezetés csak nagy türelemmel és a másik oldal érvei iránti nyitottsággal hangolható össze. Különösen igaz ez olyan időszakban, amikor a főváros vezetésének politikai el­lenszélben, kormányzati megszorítások kö­zepette kellett dolgoznia. A tisztelet és elismerés nem változtat azon, hogy kimondjuk: Misi nehéz ember volt. Külön fejezet lehetett volna Kovács Andrásnak a rendszert feszegető filmjében. Folyamatos küzdelmeink, veszekedése­ink, vitáink ellenére nem véletlenül Ráday Mihály „városvédő prefektusnak” ajánlot­tam a Wesley János Főiskola hallgatóinak írott jegyzetemet. Ez a dolgozat azt foglalja össze, hogy a számunkra akár mintának is tekinthető 19. századi európai városfejlesz­tés milyen tudatosan fogta egybe az építé­szeti, közellátási, közlekedési elképzeléseket a városlakók igényeivel, és miként teremtet­te meg a tiszteletet érdemlő „főváros” fo­galmát. Ezt a felfogást a városvédő Ráday Mihály a maga és mozgalma számára zsi­nórmértéknek tekintette. Nemrég kellett búcsút vennie tőle a Nemzet Fővárosának, de egyben az egész országnak is. Hetvenkilenc évet élt, és igazán élhetett volna még. Ráday Mihály nem volt alkalmazkodó természetű ember, de nagy kár, hogy nem maradt tovább közöttünk. Már fiatalemberként ismertté vált a neve a közvélemény előtt a Ma­gyar Televízióban végzett tevékenysége alapján. Általános népszerűsé­get hozott számára a hetvenes évek végén a ma már legendává érlelődött városvédő sorozata, az Unokáink sem fogják látni... Ezzel rendkívüli kulturális szolgálatot tett az utókornak. Szakavatott művészettörténész­ként és határozott megközelítésével szemléletet alakított. Sok építészeti, művészi, történeti értéket mentett meg, és ráirányította a figyelmet a kulturális hagyaték fontosságára. Igen kedvező irányban formálta ebben az értelemben a közgondolkodást. A nyolcvanas években a Városszépítő Egyesülettel szintet lépett abban a munkában, ami szenvedélyévé vált. Még óbudai polgármesterként ismertem meg őt személyesen. Konfliktusok terhelték kapcsolatunkat Óbuda-Újlak revitalizációja kapcsán. Öt nem érdekelték a jogi adottságok, kötöttségek, engem vi­szont korlátoztak. Mégis értékeltem magamban elhivatottságát, meg­­ingathatatlanságát. Fővárosi önkormányzati képviselői működése felemás érzéseket vál­tott ki belőlem. Nem volt ő igazán politikus alkat. Abban az időben is szakmai tevékenysége volt az, amire oda kellett figyelni. A Podmaniczky téri szobor, az Andrássy úti kandeláberek, a Róth Miksa-házban létre­hozott emlékmúzeum, a Gresham-palota újjáépítése és még sok minden más az ő műértő gondolkodását őrzi. Ahogy nevéhez fűződik a Fővá­rosi Önkormányzat Műemléki Alapjának létrehozása is. 2010-ben, mikor főpolgármesterré választottak, nem kevesek megle­petésére felkértem őt főtanácsadónak. Ö jó szívvel el is vállalta. Ahogy várható volt, ott is adódtak konfliktusaink. Volt úgy, hogy ordítoztunk egymással. Ráday általában nem volt tekintélytisztelő alkat, amit én nem vettem tőle rossz néven, ahogy szerintem Demszky sem. Mindig többet akart elérni, mint amennyit lehetett, de ebben általában nemes célok vezérelték. Nehezen vette tudomásul, mikor a hetven éves életkort elérve, jog­szabályi kötöttség miatt nem folytathatta a hivatali munkát. Ezt ma már jobban megértem, mint akkor. Mi Ráday Mihállyal nem voltunk barátok. Határozottságát, célra törő személyiségét, mindenek előtt hátrahagyott életművét azonban nagyra értékelem. Budapest történetébe örökre beírta a nevét. Tarlós István Budapest főpolgármestere 2010-2019

Next

/
Thumbnails
Contents