Budapest - Ráday Mihály emlékszám (2021. november)
Buza Péter: Gyógyítható az állatorvosi ló?
28 BUDAPEST zetében: „Amikor ott jártunk, megindult felénk (Cs. Kiss Imre) a kórház udvarán. Papp János rárivallt: Maga mit keres itt!? Nem hívta senki! Menjen innen! Én pirultam a szégyentől A Patkós elnézést kér, hamarosan el kell mennie. Emlékezteti a tanácselnököt, hogy ő maga, s a kollégái a karon, mindig a kompromisszumot szorgalmazták. „A kórház is bővülhessen, de ne ennek a háznak a pusztulása árán. Van itt egy komoly ajánlat az OMF részéről. Talán nem sértené a város érdekeit, ha élnénk ezzel az ajánlattal. Abban a korban élünk, amikor nagyobb figyelemmel fordulunk nemzeti értékeink felé. Ez is szempont kell legyen a mérlegelésnél.” Papp János fenyegetően emeli ránk a mutatóujját: „Csak a milliókat mondd méghozzá! A milliókat!” A válasz: ha lesz egy akció a ház megmentésére, a főiskola nem fog elzárkózni az anyagi támogatástól sem. Patkós István elköszön. „Itt voltak, most látták - így Papp - hogy milyen egy épületről van szó. A megyei főépítész egyébként azonnal meg is vétózta azt a változatot, amelynél megmaradt volna. Ez nem volt itt soha téma. (...) egy tönkrement épületet látunk, az állapota miatt kell eltakarítani. Február 16-án kiadta a hatósági osztályunk a bontási engedélyt. Azért nem kezdhettek hozzá, mert megkértem a főorvos urat. Van itt egy ilyen ügy! Ha mi nem tudjuk megmutatni, hogy ez az épület az, akkor azt mondják majd, hogy egy palotát pusztítottunk el!” A főorvos úr - már nem elvtárs, elvégre nyolcvanhetet ír Papp elvtárs is - nem reagál. Nem szól egy árva szót se. De egyre mélyebbre süllyed a terebélyes fotelben. Dr. Simon Gyula nyugdíjba készül. Semmi kedve csinbe menni.- Lát lehetőséget arra, hogy amíg új tervek készülnek, addig a Kossuth-ház fennmaradjon? - kérdezem.- Nem. Nem! Arra nem. Azt ugye, hogy megvizsgálják... - rajzol délibábot Papp.- Na de ha már lebontották közben! - mordul rá Mihály - Ön azt nyilatkozta a Magyar Hírlapnak, hogy útjában van a kúria a kórházépítésnek. De nincs!- Ennek anyagi vonzata is van ám! Va-1987-ben - Amikor ott jártunk (Ráday Mihály felvétele) 1991-ben - A minden részletében rendbetett városi kúria (1991) jón a megmaradásért kardoskodók adnak majd pénzt is!?- Végül is ezt az értékes örökségüket önmaguktól veszik el!- Nézzék. Most is odaadom a döntés jogát a kórháznak. Majd ő dönt ebben - int a főorvos felé. Simon nem szól semmit. Krákog kettőt. Szívesebben lenne bárhol, mint éppen itt. „A műsor legkomolyabb győzelme” A középkorú, megfontolt beszédű férfi szívesen elmondja, mit gondol a ház körüli kavarásról. De arra kér, ne írjam le a nevét, kellemetlenségei lehetnek. Ez egy ilyen város. Félnek az emberek.- Hallottam, hogy lebontják. És majd másutt felépítik. Akik ezt javasolják, aligha hiszik felnőtt embereknek a túriakat. Uram! Itt napirenden van a pusztítás! Tudja, hogy megy. Van valami pénz, hajrá, építsünk! Lehetőleg ott, ahol van már valami. Pedig csak meg kellene hagyni valamennyit abból a világból, amin lemérhetjük, kik vagyunk, mit érünk, honnan jöttünk. Ráday 1988 júliusában a Városvédőbeszédek utószavában egy testes bekezdést szán, az akkor még mindig befejezetlen történetnek: „...oldalakat venne igénybe annak részletes elmesélése, hogyan támadott meg Kőváry E. Péter újságíró kolléga a Népszabadság 1988. július 4-i számában egy teljes oldalon a mezőtúri Kossuth-ház miatt, s annak, hogyan igazolta a ház megmaradása melletti érveket a Központi Ellenőrző Bizottság vizsgálata, s az, hogy miként utasította el az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a műemlékké nyilvánítási döntés elleni (!) tanácselnöki fellebbezést, s az, hogy a mezőtúri tanács elnöke és titkára tovább manipulálta a lakosságot (KISZ-eseket
