Budapest - Ráday Mihály emlékszám (2021. november)
Buza Péter: Gyógyítható az állatorvosi ló?
26 BUDAPEST BÚZA PÉTER Egy a sok száz Ráday-akció közül. Az „Unokáink sem fogják látni" 39. adásában - 1987. február 26- án - néhány régi fotográfiát mutatott a kamerának a mezőtúri Kossuthházról (Czebe-ház). Hírét véve, hogy a tanács a lebontására készül, annak a kórházrekonstrukciónak ürügyén, amire még nem kapták meg a fejlesztéshez igényelt állami pénzt. A hír forrása egy, a Magyar Nemzetben megjelent olvasói levél, amelyet Kun Zsigmond írt, tiltakozva a helyi hatalom értékromboló szándéka ellen. Kun Mezőtúr legújabb kori történelmének emblematikus, a közösség lelkiismereteként szolgáló alakja. 94 évesen írta meg üzenetét a rendszerváltás napilapjának. S bár ez az írás nem róla szól, tartozom annyival az emlékének, hogy leírom: etnográfus volt, pacifista, de főleg humanista, a helyi értelmiség szervezője, s ezekben a szerepeiben kitartó közreműködő, szinte halála percéig. 107 évesen, 2000-ben kísérték utolsó útjára. Nevét Mezőtúron saját intézményesített népművészeti magángyűjteménye viseli és őrzi. A Nemzet és Ráday között éppen 1987- ben lépett életbe a megállapodás - szövetség a lap és a műsorvezető között -, hogy együtt dolgozunk azokért az értékekért, amelyeknek megmentéséért harcolni kell. Minta tudományos rovat vezetője, azon fáradoztam, hogy létrejöjjenek a közös munka keretei. Többek között úgy, hogy Ráday lapunkban publikálja műsorainak visszhangját, s hogy akcióiban újságíróként, publikációimmal részt veszek. Első közös munkánk volt a válasz Kun Zsigmond levelére. Megküzdöttünk a Kossuth-házért. Az itt következő esetleírás - akár az állatorvosi ló -, minden betegségét megmutatja annak a világnak és rendszernek, amit esetenként sikerrel gyógyítani próbáltunk. Igaz, ami igaz, a helyzet azóta sokkal rosszabb lett. Gyógyítható az állatorvosi ló? A múltat végképp eltörölni! A Magyar Nemzetben 1987. március 28- án jelent meg A februári adás visszhangjából címmel Mihály első írása. „A február 26-i műsorban is bemutattam két fényképet az egykori Czebe-ház múltjáról és jelenéről. Az adásban azt mondtam, végleges döntés még nincs. Pedig akkor már 12 napja kiadták a bontási engedélyt! Erről a tényről azonban csak március 18- án értesültem az Országos Műemléki Felügyelőségtől. (...) a bontás ellen fellépett a helyi KISZ-szervezet, ellene érvelt a helyi Városszépítő Egyesület. (...) Levelek tömegét írták Mezőtúr történelmét szerető és a történelmet őrző épületek fontosságát felismerő emberek a sajtóhoz, a Hazafias Népfront Országos Tanácsához, a Minisztertanácshoz (...) Hiába. (...) Mezőtúron alig van műemlék s olyan építészeti »tárgy«, amely a lakosok városukhoz való kötődését segítené. Az egykori Czebe-ház, amely emléktáblával is megjelölt Kossuth-emlékház volt mostanáig - ilyen. (...) Tudomásom szerint nem elodázhatatlan építkezés sürgette a bontási döntést, mert a kórházbővítéshez szükséges pénz még nincs meg. A ház még áll!” Az épület a mezőtúri kórház udvarán lényegében raktárként funkcionált akkor már hosszú évek óta, megrokkant állapotában számukra inkább nyűg volt, Negyvennyolcas honvédek sorakoznak a Kossuth-ház előtt (1890 körül) mint használható eleme az infrastruktúrának. A tanácselnök, Papp János április 13- án közleményt ad közre a Szolnoki Néplapban (idézi Ráday Mihály Városvédőbeszédek című kötetében): „Mélyen átérezve a közvélemény jóakaratú szándékát, kötődését (...) a Czebe-féle ház emlékéhez (sic! - B.P.), vitafórumot rendeztünk, ahol megfogalmazódott, hogy a kórház rekonstrukciója nem csupán mezőtúri ügy, szervezetileg oda tartozik Túrkeve, Mesterszállás, Mezőhék és Kétpó egészségügyi ellátása is. (...) Az ellátásért érzett felelősség érdekében az elavult, többször átalakított és még nem műemlék jellegű épületet le kell bontani (...) a vitafórumon javasolták - amellyel mi egyetértettünk -, hogy a térségben (? - B.P.)
