Budapest - Ráday Mihály emlékszám (2021. november)
Vitkay Katalin: Miska
24 BUDAPEST VITKAY KATALIN Igaz lehet, sajnos már én is észreveszem magamon, hogy jobban emlékszem a közel negyven évvel korábbi eseményekre, mint a tíz perccel ezelőttiekre. Amikor a Nagy Budapest Törzsasztal tagjai elhatározták, hogy a sajnos megszűnt Budapest folyóirat különszámában Ráday Mihály emlékére megpróbálják felidézni gazdag életútját, munkásságát, tudtam, nem utasíthatom vissza a felkérést. Gondolataim visszarepítettek az 1983- as esztendő májusába. Akkor alakult meg hivatalosan a Budapesti Városvédő Egyesület, Városszépítő néven. Mihály, ahol és amikor csak tudta, elmesélte, mi volt ennek az oka. Aki nem ismeri a sztorit, nézzen utána az interneten! Abban az időben az is nagy áttörésnek számított, hogy egy civil szervezet létrejöhetett. Persze azért akkora önállóságot nem kapott, hogy maga döntse el, ki képviselje a szervezetet. így történt, hogy Ráday Mihály, az akkor már nagyon ismert és kedvelt televíziós műsorvezető, az ötletadó kénytelen volt beletörődni, hogy az egyesület elnöke Stadinger István, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese legyen, ő maga pedig csupán a kilenctagú elnökségben kapott helyett. A történelmi hűséghez hozzátartozik, hogy nem akárkik voltak azok a tagok sem. Világos volt mindenki számára, hogy Stadinger István nem önként jelentkezett erre a posztra, de ha már vállalnia kellett, úgy legalább néhány megbízható embert felkért segítségül. Néhány városházi ember között ott volt például Czétényi Piroska, a műemléki osztály vezetője, aki a nagynevű Dercsényi Dezső által megálmodott Miska műemlékvédelem élharcosa volt. Vagy Radó Dezső, a FOKÉRT igazgatója, aki nemcsak a Stadinger István által vezetett egyik közművállalat főnöke, hanem ifjúkori barátja is volt. Radó Dezsőről ma már környezetvédelmi tervet neveztek el a Városházán. A közgazdász és kertészmérnök, a Kertészeti Egyetem oktatója, a fák, a zöld környezet védelmezője az egyesület alelnöke lett. Együtt üléseztünk Vadász György építésszel, Boldizsár Iván íróval, Dalmy Tibor hidásszal és még hosszan sorolhatnám az egyesület vezetőségének kiválóságait. Én, mint a FOKÉRT munkatársa úgy kerültem ebbe a fantasztikus társaságba, hogy Radó Dezső főnököm, atyai jó barátom megkérdezte: akarok-e Ráday Mihállyal dolgozni. Milyen kérdés ez - gondoltam. Hát persze, hogy akarok! Ha már lecsúsztam a hatvanas évek végén egy tanzániai útról, ahová Jócsik Lajos bioszféra-kutató révén talán mehettem volna, ha Lajos bácsi betegsége ezt meg nem hiúsítja, legalább Budapest épített örökségének védelme érdekében tehessek valamit. így történt, hogy 1983 és 2008 között képviselhettem a szervezetet ügyvezető titkárként. Engem elvarázsolt az a harcosság, ahogyan Ráday Mihály beszélt hozzánk városvédő műsoraiban. Először is a hangja. Kellemes, mély orgánum, senkiével öszsze nem téveszthető. Nem lehetett rá nem odafigyelni. Főként azért nem, mert mindig ott volt a hangjában a méltatlankodás, ha hanyagságot, szakszerűtlenséget mutatott be, de az elismerés is, ha valamit megmentettek egyes közösségek, vagy akár azok, akiknek amúgy is ez volt a feladata. Mihály nagyon népszerű volt az egész országban. Özönlöttek hozzá a levelek, kérések. A hivatalok kezdtek félni, nehogy bekerüljenek, az Unokáink sem fogják látni... valamelyik adásába. Lehet, sőt biztos, hogy a főváros egyes vezetői tartottak Mihálytól, de őszintén hiszem, hogy Stadinger István nem tartozott ezek közé. Soha nem hallottam olyan kedvesen kiejteni a Miska nevet, mint ahogy azt Stadinger tette a különböző tanácskozásokon. A döntő szó egyébként a legtöbb esetben Mihályé volt, már akkor is. Mindezt azért írom le, mert később nem lesznek sokan, akik ezekre az évekre emlékezni fognak. Illetve mégis. A minap együtt voltam Szöllösi Ferivel a Város- és Faluvédők közgyűlésén. Feri, az Esti Hírlap újságírója Mihállyal együtt harcolt azért, hogy a Budapesti Városvédő Egyesület megalakuljon. És persze Del Medico Imre, a híres sajtólevelező, Wlassics Zoltán vállalkozó, Buzna Margit építész, Búza Péter újságíró, Baliga Kornél építőművész, Bartos Mihály helytörténész és még sokan mások, akik komoly szerepet vállaltak a szervezet korai életében. Szöllösi Feri néhány évvel ezelőtt szó nélkül átvette tőlem a Város- és Faluvédő Alapítvány kuratóriumának vezetését, és most, hogy Mihály elment, Feri azt is vállalta, hogy a szövetség munkáját is erősíteni fogja. Erre azért is nagy szükség van, mert tudom, hogy egy erős civil kontroll sokat javíthat egy közösség, település és az egész ország fejlődésében, az emberek közérzetében. Az egyesület kezdetben a Városháza első emeletén kapott helyet, az akkori tanácselnök szobáinak szomszédságában. Két évvel később már lazult az ellenőrzésünk, és átköltözhettünk a Bástya utca - Kecskeméti utca saroképületébe. Szépen berendeztük a földszintet, részben adakozásból, önerőből. Ez sem tartott sokáig, bár még itt ünnepeltük Mihály 50. születésnapját 1992-ben, de az egylet 10. évfordulóját már a Terézvárosban, az Eötvös utca 10-ben. Azóta az Eötvös 10. helyén egy új épület van, a Bástya utca 35. pedig bedeszkázva, elhanyagolva. Mennyi energia, munka volt a költözködésben, jószerivel csak azok tudják, akik már nem mondhatják el. 2006-ban egy újabb költözés következett. Hosszas huzavona után a Kossuth Lajos utca 14-ben kaptunk bérleti lehetőséget. Baliga Kornél barátom, az egyesület alelnöke és ügyvéd barátja segített abban, hogy elfogadható árat
