Budapest, 2020. (43. évfolyam)
3. szám, március - Molnár Szilvia: ÉPÍTETT VILÁG - MOME fekete-fehérben
25 épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ • épített világ nélkül, csonkán valósulhatott meg. (Lásd Ferkai András: Farkasdy Zoltán építészete. HAP Kft., Bp., 2014.) A teljes kivitelezés 2019 őszére fejeződött be. Ezek alapján a megérkezés kiemelt helye továbbra is a Zugligeti út maradt, ahonnan a terepszint alá, egy központi aulába vezet az út. Ez a MOME GROUND, az új főbejárat, a kapocs a külvilág és az intézmény között, az összeköttetés a campus hófehér, transzparens épületei között. Innen észak felé amfiteátrumszerű közösségi térre jutunk, azon túl pedig lépcsősor vezet a campus zöld területére. Nyugati irányba indulva a terepviszonyok miatt lépcsőzéssel érkezünk a rekonstruált és bizonyos részein átalakított főépületbe – ma MOME MASTER –, ez a tömb elsősorban a mesterképzést, az adminisztrációt, a reprezentációt szolgálja ki. Továbbhaladva keleti irányba az alapozó (BA) kurzusoknak helyet adó MOME BASE négyszintes épületének alagsorába érünk. A GROUND-ról nyugati irányba indulva jutunk el a hatszintes MOME UP, a kutatás-fejlesztés-innováció áttetsző, derengő homlokzatú épületébe. A MOME campuson fizikailag is bebarangolható az a képzési út, amelyet egy hallgató ezen az egyetemen bejárhat. A házak anyagaikkal, gesztusaikkal is „elbeszélik” a falaik között folyó gyakorlatokat. Így például a ONE és a TWO téglaburkolatos homlokzatai és nyersbeton belső közösségi terei a falak mögött zajló kézműves-foglalkozásokról, a „gyártásról” szólnak; az UP üveglamellás burka célzás Moholy-Nagy fénykísérleteire, de a lamellák látványa, az általuk megszűrt fény a belső terekben a kutatás-fejlesztés laborjellegére is utal. A terek értése, átélése tehát maradéktalan. Hogy mennyire sikerült időtlen, a gyorsan változó divatoktól mentes építészetet teremteni a területen, és hogy valóban működni fognak-e a régi-új épületek úgy és arra, amire az egyetem, az állam szánta őket, még kérdéses. Néhány rés pedig már most látható. Például a helyszín bejárásakor tapasztalható, hogy a campus park funkcionálisan nem létezik, mert az épületek előtti tereket, padokat, a ONE tetőkertjét (legalább ott készült egy...) szívesen használják a diákok, az épületek közötti nyílt, füves szakaszok viszont mintha nem vonzanák őket. Kicsi a kantin és nincs már kollégium, ezért azt az egyetemi életet, amelyet korábban a diákotthon és környezete teremtett meg, egyelőre nem találni. És persze ott a nettó 16,8 milliárd forint közpénzből összehozott campus fenntartásának dilemmája, amiről általában nem illik beszélni az ünnepi torta felvágásakor. Ez az újabb épületek üzemeltetését éppúgy jelenti, mint az oktatás folyamatos és kiszámítható ellátását a szükséges eszközökkel, anyagokkal, pénzzel.
