Budapest, 2020. (43. évfolyam)
2. szám, február - KULTAJÁNLÓ - könyv, kiállítás
BUDA PEST 20 20 / 02 30KULTAJÁNLÓ Három az egyben – A Muzi Hidvégi Violetta ¤ Becézés annak jár, akivel/amivel bizalmas viszonyban vagyunk, szeretjük. A Múzeumkertben játszó gyerekek nevezték el Muzinak birtokukat, a múzeum mögötti kertrészt az 1880-as évek közepén. Pásztor Árpád regényt is írt ezzel a címmel. Pásztor, az einstandoló a Pál utcai fiúkból. Debreczeni-Droppán Béla Múzeumkerti kalauzából kiderül, hogy a kert története a XVIII. század közepén az ott emelt érseki palotával és a hozzá csatlakozó franciakerttel kezdődött. Batthyány József gróf birtokán Ferenc császár is megfordult. Az érsek halála után a területet öccse, Tódor gróf örö költe, akivel már a Városligetnél is meggyűlt a baja Pest város közönségének. A telket 1813-ban kapta meg a Magyar Nemzeti Múzeum, a gyűjtemények és a személyzet a kastélyban talált helyet. Pollack Mihály tervei szerint 1837-ben indult a múzeum kivitelezése, jórészt az egykori barokk kertben. A kivágott öreg fák tüzelőanyagként fejezték be életüket. Az egy évtizedig tartó építkezés utáni forradalmi idők nem kedveztek a kert újjászületésének. Kubinyi Ágoston igazgató úr szívósságának köszönhetően 1857-re elkészült Pecz Ármin angolkertje. A költségeket hangversenyek bevételéből, nagylelkű adományokból – pénzösszegek és facsemeték – fedezték. A történész-levéltáros sűrűsödési pontokon át követi a kert sorsát a rekonstrukcióig. Érte azt viharkár, megszenvedte Budapest ostromát, 1956-ban lövészárkokat ástak benne. A park az épület központi fekvése miatt sorsfordító események aktív részese, elszenvedője. A második fejezet, mondhatni kötet, az ünnep- és hétköznapokat járja körül, amelyet az 1848-as forradalom eseménye indít. A szerző kísérletet tesz a tudatunkban már kitörülhetetlenül rögzült „tény” megcáfolására: Petőfi Sándor a Múzeum lépcsőjén nem szavalta el a Nemzeti Dalt. Feltehetően a hagyomány örökre két vállra fektette a történeti igazságot. A Múzeumkert az 50. évfordulótól, 1898-tól a forradalom megünneplésének színtere, a mindenkori hatalom szolgálatában. A nemzet nagy halottait is innen kísérték utolsó útjukra: 1861 és 1944 között húsz gyászszertartást fogadott be. A kert alapfunkciójában mégis csak a pihenés, a játék, a tanulás és a szerelem színtere. Kis- és nagy gyerekek paradicsoma. Vannak „bűnjelek”, amelyek csak megbújnak, de nem tűnnek el örökre; 2011 decemberében az odvas fák kivágásakor hat megviselt labda potyogott ki a fatörzsekből. Csoda büszke voltam magamra, milyen szellemes címet találtam recenziómhoz. Önelégültségem egészen a 177. oldal képaláírásáig tartott, majd sietve elszállt, hiszen a szerző is így illette a régésztriász tagjairól készült emléket. És ezzel már a záró fejezethez, a harmadik egységhez érkeztünk. Az ember úgy véli, egy szobrot felállítanak, avatnak, lelepleznek, majd csak az időjárással kell dacolnia, esetleg a korszakváltásokkal. A kert szobrainak néhány darabja, illetve bizonyos részei azonban jönnek és mennek. Nem bírnak nyugodtan állni. Vagy ők maradnának, de nem hagyják? Alkatrész is lehullhat egy felettébb kényes pontról, ami sürgősen visszakívánkozik, hiszen fügefalevél nélkül a Belvederei Apolló-szobor vasöntvény másolata erkölcsi romlásba döntené az ifjúságot. A szoborpark esetében figyelemre méltó társadalmi, emberi kapcsolati háló bontakozik ki. A megrendelők és alkotók több szállal kötődnek egymáshoz, kirakódik egy izgalmas történeti puzzle. A műben azt olvashatjuk, hogy a Forum Romanumról származó oszlop helyet cserélt a Széchenyi-szoborral, de szegény jószág nincs ott, mert éppen restaurálják. Bizony más klímához szokott. Rómában kevesebb a hó, melegebb a meleg, bár mindent megteszünk a kiegyenlítésért. A jól szerkesztett, látványos Múzeumkerti kalauzt öröm kézbe venni. Könnyen olvasható, a betűk mérete felhasználóbarát, a tudós szerző stílusa szellemes, magával ragadó. Mondanivalóját finom humorral fűszerezi, kedvemre való diszkrét szójátékokat használ. Kedvencem a „sorozatos csillaghullás”. Nem fedem fel a titkot, tessék megkeresni! A három fejezet képaláírását eltérő színek jelölik. Az illusztrációk jó része a Múzeum gyűjteményeiből és más közművelődési intézményből származik. A fényképek közé 13 magántulajdonban lévő is bekerült, sőt maga a szerző is gazdagította azt figyelemre méltó riportfotókkal. 216 oldal, 216 kép, valamint két kitűnő kihajtható térkép különböző időmetszetből. A képek értelmezik a szöveget, a szöveg magyarázza a képeket. Debreczeni-Droppán Béla főmuzeológus másfél évtizedes munkájának gyümölcse a kiadvány és a kert, hiszen feltárása segítette a kert és a szobrok megújulását. Einstand! Vegyük birtokba a könyvet és a kertet! Használjuk, élvezzük! Debreczeni-Droppán Béla: Múzeumkerti kalauz. A Magyar Nemzeti Múzeum kertjének története Szakmai lektor: Alföldy Gábor Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 2019
