Budapest, 2020. (43. évfolyam)
2. szám, február - Fábri Péter: SZERETEM-E az Amazont?
11 Bár a megjelent nyilatkozatok szerint egyértelműnek tűnik, hogy a jelenlegi menedzsment folytatja majd pár hónap múlva itt a munkát, egyesek szerint ez korántsem biztos. A tulajdonos ugyanis más, helyi tapasztalattal bíró, nagynevű szakemberrel is tárgyalt az elmúlt hónapokban. De neveket nem szeretnének nyilvánosságra hozni az üzemeltetésre esetleg pályázók. Nem először próbálják megújítani az éttermet az utóbbi időkben. 2014-ben arról olvashattunk, hogy megtörtént a burkolatok cseréje, visszakapták hajdani élénk árnyalataikat a falfestmények, a konyha is modernebbé vált. Úgy látszik azonban, hogy ez nem volt elég a feltámadáshoz. Az akkori tulajdonosi csoport képviselője, Szekula László 2014-ben kiemelte: nyitni akarnak a fiatalabb korosztály és a családok felé, ezért a hétvégeken ötvenszázalékos kedvezményt nyújtanak az ebéd árából. Vasárnaponként, amíg a szülők elfogyasztják a féláron kínált ebédet, a gyerekeket a Halász teremben játszóház várja – kecsegtetett. Az is elhangzott akkor, hogy számos rendezvényt tartanak majd az étteremben, gasztronómiai és zenei programok sokasága váltja egymást, hungarikumestet szerveznek és lesz receptverseny is. Nem tudni pontosan, mi minden valósult meg az ígértekből, mindenesetre élénk szakmai és közönségvisszhangjuk nem lett ezeknek a kezdeményezéseknek. Amikor arra pillantottam, átbuszozva az Erzsébet hídon, többnyire azt láttam, hogy egyik turistacsoport özönlik be a másik után. Ahol pedig ennyi a csivitelő japán, kínai, koreai, orosz turista, oda nem nagyon szeretnek járni a belföldiek – legalábbis ez az én tapasztalatom. De bárki legyen is a majdani üzemeltető, a csodás helyen fekvő étterem megérdemelné, hogy nagyon népszerű legyen, és nem csak a külföldi turisták körében. Sikerült elérni időközben Bibók Győző t, aki a Mátyás Pince Új Ízek Kft., vagyis az üzemeltető képviseletében válaszolt kérdéseimre. – Milyen lesz a megújult Mátyás Pince? – Terveink szerint a 116 éves Mátyás Pince Étterem felújítása kizárólag a konyhát és kiszolgálóhelyiségeit érinti. Maradunk a magyaros jellegnél, amit kiegészítenénk a régi idők konyhájának, friss hazai alapanyagokból készült, mára már szinte elfeledett ételeivel. – Mennyire köti meg a kezüket a műemlékjelleg? – A vendégtér belső berendezései és festményei műtárgyvédelem alatt állnak, amelyeket a legnagyobb gonddal és odafigyeléssel óvunk meg az utókornak. – Milyen konyhát visznek majd, milyen vendégkörre számítanak? – Étlapunkon a kihagyhatatlan klasszikusok mellett megtalálhatóak lesznek a régmúlt különlegességei is, akárcsak a minőségi magyar borok és pálinkák. A magyar vendégek körében is szeretnénk újra népszerűvé tenni a korábban általuk is igen kedvelt helyet. – Tavaly milyen volt a magyar és külföldi vendégek aránya? – Túlnyomó részben külföldiek látogatták az éttermet. Természetesen hazai vendégek is megfordultak nálunk, leginkább családi események keretében, valamint üzleti megbeszélések alkalmával, főként külföldi partnereikkel. Jó üzleti kapcsolatban voltunk-vagyunk az utazási irodákkal, ezt a jövőben is szeretnénk ápolni és tovább mélyíteni. – Hogyan képzeli el a Mátyás Pincét, mondjuk öt év múlva? – A pezsgő magyar vendéglátás felívelő csillagaként. szöveg: ELEK LENKE FOTÓ: FORTEPAN Kamaszkorom óta egyik legkedvesebb időtöltésem a könyvesbolti nézelődés. Mivel a Liszt Ferenc téren laktunk, ha sétálni indultam, gyakran már az Andrássy út (mi akkor is így neveztük) sarkán elakadtam, hiszen ott volt, és csodák csodájára ma is ott van, az Írók Boltja (az egykori Japán kávéház helyén). Azóta könyvesboltok sora zárt be a városban, ugyanebben a háztömbben is megnyílt és bezárt egy Alexandra a Nagymező utca sarkán, majd megnyílt és bezárt a Párisi Nagyáruházban az Alexandra Könyváruház. Persze lehetett az Alexandra nagy, az Írók Boltjában nagyobb a választék. És micsoda választék. Itt szoros ábécében megtalálhatja az ember a kortárs és klasszikus magyar- és külföldi szépirodalmat, de van itt gyerekkönyv, van lélektani, történettudományi, művészettörténeti (azon belül külön építészettörténeti), színházi, zenei és még ki tudja hányféle polc és gondola. Mivel mindez a város egyik legjobb helyén van, nem volt könnyű megtartani a boltot annak, ami. A kilencvenes években azonban a bolt előrelátó vezetői megvették az üzletet és ma a bolt, ahol a falon a kortárs magyar irodalom alkotóinak fényképei sorakoznak, könyvbemutatók sokaságának ad otthont, és a szó szoros és átvitt értelmében Budapest kulturális életének egyik sarokpontja. Csakhogy kitágult a világ. És vele az én érdeklődésem is kitágult. Már régen nem csak a humán kultúra és nem csak a magyar nyelvű könyvek érdekelnek. Így aztán húsz évvel ezelőtt mohón vetettem rá magamat az Amazonra. Aki véletlenül nem tudná: az Amazon, a világ egyik legértékesebb cége, amely ma már mindent árul, azt is, amiről azt sem tudjuk, micsoda, internetes könyváruházként kezdte. És hamar megnyitotta az angol és amerikai oldalai mellett a németet, a franciát és a spanyolt – és gondolom, más nyelvű oldalait is, én mindenesetre ezeket használom. Ha az ember az Amazonon rákeres egy könyvre, az oldal felkínálja neki a hasonló témájú, esetleg azonos szerzőjű könyvek sorát. A könyvekbe bele lehet lapozni, ott a könyv borítója, hátlapja, mérete, a kiadói ismertető, az olvasói vélemények. Mindez ma már természetes a könyves portálokon, de ez mind újítás volt, és a legtöbbjét az Amazon vezette be. Csakhogy az Amazon, mondják, megöli a hagyományos könyvesboltokat. Az Írók Boltját és a hozzá hasonló, különleges helyeket láthatóan nem ölte meg. Más igényt szolgál ki másképp. Angol közgazdaság-tudományi munkákat vagy spanyol regényeket nyilván itt találok majd, de Tandori Dezső verseiért vagy Rajk László önéletrajzáért továbbra is az Írók Boltjába járok. Könyvbemutatóból is jobban szeretem az élőt, mint a virtuálist. De azért van poén is. 2015-ben az Amazon megnyitotta első valódi, utcai könyvesboltját. Azóta több mint egy tucat amerikai államban található Amazon Book Store. Persze egyiket sem nevezik Írók Boltjának. Szeretem-e az Amazont? „Költő vagy, csupa szeretet: szereted-e a legyeket?” (Babits Mihály: Verses napló)
