Budapest, 2020. (43. évfolyam)
11. szám, november - Tóth Vilmos: ÉRTÉKMENTÉS - Strobl Alajos síremlékművészete
BUDA PEST 20 20 / 11 2Értékmentés Strobl Alajos síremlékművészete Ami korabeli köztéri szobrászat másik két nagy alakját illeti: Zala György kiválóan megformált sír szobrai kevésbé egyéni és kisebb volumenű alkotások, mint Strobl művei, Fadrusz János t pedig egyáltalán nem érdekelte a műfaj. Síremlékként felállított művei korábbi munkák másodpéldányai, köztük a nevezetes Krisztus-szobor, amelynek számos példánya ismert templomokban, múzeumokban és köztereken. Strobl Alajos mellett Donáth Gyula készítette a korszak legfontosabb fővá rosi sírszobrait, ám amíg utóbbit a kortársak joggal tartották „temetőspecialistának”, addig Strobl minden tekintetben az élvonalhoz tartozott, nála a funerális munkák csak az egyik műfajt jelentették, amelyben magas színvonalon és sikerrel működött. A századfordulós évek további, említésre méltó síremlékeket készítő művészeinek pályafutása már Strobl után és részben az ő nyomdokain indult. Deák szarkofágja és Kossuth mauzóleuma Strobl Alajos első nagy temetői megbízása Deák Ferenc mauzóleumának szarkofágja volt. Magát a mauzóleumot, amely joggal nevezhető a 19. század egyik legjelentősebb hazai temetői építményének, Gerster Kálmán tervez te 1876-ban, teljes kivitelezése pedig közel tíz éven át tartott. A kupola koszorút tartó angyala egy másik szobrász, Kiss György alkotása. A Deák-mauzóleum évtizedekre a Kerepesi úti temető szimbolikus középpontjává, környéke pedig a sírkert leghangsúlyosabb, legelőkelőbb részévé vált. A nevezetes szarkofág egykor a belső tér közepén állt és a második világháború idején semmisült meg, később dísztelen kőkoporsó került a helyére. A főváros legjobb szobrainak egyike enyészett el a célt tévesztett bomba következtében. A szarkofággal Strobl jelentős szakmai és közönségsikert aratott, és ekkor kezdődött évtizedeken átívelő baráti és kollegiális kapcsolata Gersterrel. A lepellel letakart elhunyt és a szárnyas géniusz alakját érdemes párhuzamba állítani a Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában 1914-ben felavatott domborművel, Holló Barnabás alkotásával, melynek témája Erzsébet királyné, amint koszorút helyez Deák ravatalára. Gerster Kálmánnal később együtt indultak Kossuth Lajos mauzóleumának hosszadalmas pályázatán, végül el is nyerve a megbízást. A pályázat, amelyen részt vett a kor legtöbb jelentős hazai építésze és szobrásza, a szecesszió virágkorára esett: e stílus jegyében fogant a zsűri művésztagjai által legjobbnak ítélt terv, a Bálint Zoltán–Jámbor Lajos építészpáros és Kallós Ede szobrász műve is. Gerster 1901–02-ben tervezett és 1909-ben felavatott sírépítménye mégis historizáló alkotás lett, amelynek több részlete, mindenekelőtt a belső térben álló, ezúttal szobor nélküli szarkofág, jelentős művészi értéket képvisel. A mauzóleum legsikerültebb szobrászati részei az oroszlánt vezető szárnyas géniusz az épület tetején, valamint a kapuőrzőként megformált párducok, amelyeket Strobl az Állatkertben, élő modellek után mintázott meg. A trónuson ülő Hungária A budapesti síremlékművészet a 19. század utolsó és a 20. század első évtizedeiben élte virágkorát, amikor a műfajt közérdeklődés övezte, még élt a klasszikus formakincs és jelképrendszer, de már az anyagi feltételek is adottak voltak monumentális alkotások létrehozásához. A korszak kiemelkedő szobrászai közül Strobl Alajos hozta létre a legjelentősebb műveket ebben a műfajban. Deák Ferenc egykori szarkofágja Forrás: Ország-Világ, 1887
