Budapest, 2020. (43. évfolyam)
10. szám, október - Elek Lenke: RECENZIÓ - „Itt egy szoba és rád vár”
BUDA PEST 20 20 / 10 32RECENZIÓ A nyolcvanas években elég gyakran megfordultam a stockholmi Bergsgatan egyik épületében. A liftbe belépve rápillantottam egy táblácskára, amelyen precízen dokumentálták a karbantartó cég nevét a szerelő aláírásával, az évszám feltüntetésével. 1910 óta vezették, az I. és a II. világháború éveiben is. Mintha közben nem is zajlott volna két világégés... Az élet, bár megszorításokkal, a színfalak mögötti aktív politikai élettel, sőt háborúra készülődéssel, de folyt tovább viszonylag normális mederben. 1912-ben megszületett egy svéd, akinek kalandokban gazdag, kozmopolita életét a II. világháború határozta meg. Nemcsak az életét, de a halálát is. Ő Raoul Wallenberg , akiről mi, magyarok többnyire csak annyit tudunk, hogy mentette a budapesti zsidókat. A 750 oldalas kötetből egyedülállóan izgalmas sorsot ismerhettem meg, amely ezerszer árnyaltabb képet vetít elénk, mint azt eddig sejtettük. Páratlan életút, amiben óriási szerepe van a véletlennek, tele hősies cselekedetekkel, olykor tévedésekkel. Életéről rokonok, ismerősök interjúin keresztül is sokat megtudhatunk, személyes apróságoktól kezdve: szerette a magyar libamájat, miképpen volt berendezve a lakása, hogyan zajlott az élet a budapesti svéd nagykövetségen. Wallenberget, bár egyszemélyes intézménynek tűnt és tűnik ma is, a vészkorszakban nemzetközi csapat és sok-sok pénz segítette, hogy végrehajtsa hazánkban embermentő cselekedeteit. A könyv részletes, árnyalt képet fest a II. világháborút megelőző évek Svédországáról. A svédek igyekeztek semlegesek maradni és elfogultság nélkül vizsgálni, megismerni még az ordas eszméket is, Hitlertől Sztálinig, olykor meglepő naivitással. Bár Svédországot nem bombázták, a háborút azért megérezte az ország. Mivel Norvégiát és Dániát elfoglalták a németek, a svédek is számítottak hasonló lépésre. Az ország azonban nem volt felkészülve egy komolyabb fegyveres támadásra. „A svéd katonákat annyira meglepte a norvégiai invázió, hogy színházat kellett játszaniuk és ágyúcsövek helyett telefonoszlopokat irányítottak a német gépekre, ha túl közel repültek a határhoz.” A németekkel sokáig próbálták fenntarta ni a jó kapcsolatot, aminek a hátterében a német fegyvergyárak svéd acéllal történő ellátása is szerepet játszott. A háború első éveiben nyíltan mellettük álltak, mert jobban féltek a Szovjetuniótól. Wallenberg maga is volt katona. Mint szakaszvezetőt először 1939 november közepén hívták be egyhónapos őrszolgálatra a stockholmi testőrséghez. A negyvenes években, őrmesteri rangban polgári védelmi oktatóként szolgált. Elbűvölő, extrovertált, nagyvonalú, ötletekben gazdag személyiségnek tartotta, aki ismerte, időnként túlságosan impulzívnak. Ezek a tulajdonságok nem illettek egy katonához, de egy diplomatához sem, ám ő minden poszton kiválóan megfelelt, mert képes volt a fegyelmezettségre és később a konspirációra is. A helyzet bonyolultságát érzékelteti, hogy bár Svédország nagyon sok zsidót befogadott –természetesen nem csak magyart – ennek nem minden svéd állampolgár örült. Az ottani zsidók sem. A stockholmi zsidó hitközség vezetői nem voltak buzgó szószólói egy nagylelkűbb svéd menekültpolitikának. A főrabbi attól tartott ez „esetleg felkorbácsolná az antisze mitizmust és a zsidóüldözést az országban.” Közismert, hogy több ezer magyar zsidó ennek a fiatal svédnek köszönheti megmenekülést. Merészsége azonban az életébe került: 1945 januárjában szabad akaratából a szovjet csapatok elé indult a szétbombázott Budapesten. Soha többet nem látta viszont Svédországot. A svéd külügy naivitása és késlekedése meglepő: hogyan is hihették, hogy korrekt, hivatalos módszerekkel kideríthetik valaha az igazat a háborús körülmények között a Szovjetunióba hurcolt diplomatáról? Ingrid Carlberg könyvéből maguk a svédek is rengeteg, eddig nem ismert tényt tudhatnak meg világhírű honfitársuk életéről, aki az egyik leggazdagabb svéd családból származott. Apja Japánban szolgált nagyköveti rangban. 1944 tavaszán az építészmérnök végzettségű fiatalember egy olyan kiskereskedelmi vállalatnál dolgozott, amely libát, pulykát és tojásport importált Magyarországról. Igaz, később a cég egyre inkább fedőszerve lett az embermentési akcióknak. Magyar kapcsolatairól, külkereskedelmi szakmai tájékozottságáról, a Haifában vagy Amerikában töltött éveiről, Dél-Afrikában tett utazásáról sem hallottunk eddig, pedig ezek a tapasztalatok is hozzájárultak világszemléletéhez, humanitásához. Többnyire kronologikus rendben követik egymást a fejezetek, amelyeket megszakítanak a 2010-es években készített oknyomozó-emlékező interjúk. A fotóanyagban soha nem látott képek vetítik elénk a régmúltat és a jelent. A könyv szerzője neves svéd újságíró, aki könyvével több tekintélyes díjat is elnyert. 2010 januárjában tiszteletbeli doktori címet kapott az Uppsalai Egyetemen. Évekig dolgozott a letehetetlen köteten, amely mögül kitűnik a sok éves oknyomozó munka. Minden egyes részlet – akár a gyerekkorból, akár a szörnyűséges szovjet korszakból – azt bizonyítja, hogy fáradhatatlanul kutatott Raoul Wallenberg életének minden apró részlete után. Miért ez a cím? Mert Maj és Fredrik von Dardel , Wallenberg édesanyja és nevelőapja, 1956-ban írtak egy levelet Raoulnak – sokáig nem tudták, merre lehet, él-e még? meghalt-e? – amelyben ezek a sorok szerepelnek: „Itt egy szoba és rád vár, amikor hazatérsz a miniszterelnök társaságában.” Hazatérésre nem került sor. A Noran Libro által kiadott kötet fordítója, Garam Katalin újságíró, tudósító évtizedek óta él Svédországban. Ezt a könyvet nemcsak a szerzőnek volt óriási feladat megírni, de lefordítani is, magyar szemmel és szívvel. Akárcsak kiválóan gondozni, ami Veres Mária érdeme. Ez lényegében az eredeti szöveg újraírását jelenti, a fordítóval több hónapos szimbiózisban. Ritka, hogy elütések és helyesírási hibák nélkül jelenjen meg manapság egy ekkora mű. A könyvet azoknak is ajánlom, akik Wallenberg életén túl szeretnék megismerni a svéd mentalitást, no meg a II. világháború bonyolult, szövevényes politikai játszmáit. A történelem mindig tartogat újdonságokat, csak győzzük idővel és erővel a kutatást. ELEK LENKE „Itt egy szoba és rád vár” Raoul Wallenberg története
