Budapest, 2020. (43. évfolyam)
10. szám, október - Saly Noémi: FŐKERT - Forradalom a virágágyakban
27 szöveg: SALY NOÉMI FOTÓ: RIC De most ősszel csinálunk három új ágyást, „tél alá vetjük”, hogy korábban ki tudjanak csírázni tavasszal. Ennek a kísérletnek nagy szerepe van. Jövőre ugyanis a pünkösdfürdői gát mellett, ami egy nagy, 7 hektáros terület, biodiverz gyepet alakítunk ki. Készül egy olyan rész, ahol kisebb fűzfákat ültetünk el, és azok alá nem „hagyományos” pázsitot képzelünk, hanem az egyik helyen taposástűrő biodiverz gyepet, egy másik részen méhlegelőt. Az ide szánt keverékről máris látjuk, hogy nagyon jól beválik, megnő akár egy méter magasságúra is, gyönyörű, színpompás, szeretik a méhek, és nekünk ez a fontos, hogy olyat vessünk, aminek az emberek is örülni fognak, és a biológiai sokszínűséget is magában hordozza. – Akkor most a termesztésben is egy kicsit át kell állni... – Igen. A keresztúri kertészetünkben eddig főleg fóliaházban és üvegházban termesztettük az egynyáriakat meg az árvácskákat, a kétnyáriakat. E mellé csinálunk egy évelő anyatelepet, ez már folyamatban van. Hamarosan megjönnek az anyatövek, amelyeket szétválasztunk, szaporítunk, és tavasszal már a sajátunkat tudjuk kiültetni. Az őszi ültetésnél fele-fele az arány: fele a Tahi faiskolából, a fele saját állományunk. Stratégiai cél, hogy létrehozzunk egy saját, kisebb belső faiskolát, ahonnan árulni is tudjuk majd ezeket az évelőket, illetve az önkormányzatokat is ki tudjuk szolgálni. – Az önkormányzatok rendszeres lakossági akcióin keresztül talán a budapestieket is rá lehet majd venni arra, hogy a belső kertekbe meg a házak előtti zöld sávokba is ilyesmiket válasszanak... Régen a városszéli kertekbe is ültettek az emberek mindenfélét: virágot, haszonnövényt, gyümölcsfát. Most meg mi van? Pázsit – amivel ugyanannyit kell vesződni, de semmi haszna – meg tuja, ami teljesen tájidegen. – Igen. Már az egy rendszerhiba, hogy az egynyáriakat nem akarjuk elengedni, mert az díszít és szép, inkább minden évben újra veszem, nyáron locsolom, kapálom, ősszel kiszedem, de csinálom, mert ez a szép. Az újat, a mást nem is merjük kipróbálni, mert a megszokott biztosan jobb... Téves iránynak látom azt is, amikor a díszfüveket részesítjük előnyben – ez is egy trend volt pár évvel ezelőtt. Van ugyan díszítőértékük, de funkcionálisan, a rovarokra nézve nincs semmilyen hasznuk. Októbertől lesz a Főkertnél egy új dendrológus kollegánk, neki pont ez lesz az egyik feladata, hogy ismertessen meg nemcsak a kollégáinkkal, hanem a nagyközönséggel is egy-egy növényt, amire érdemes felfigyelni és ültetni. – A növények megismertetése még csak hagyján, de a parkoknak, kerteknek ezt az új szemléletű kezelését kicsit nehezebb lesz megmutatni... – Bizony. Mint például azt is, hogy ne szedjük föl a növények alól az utolsó levelet is. Hagyjuk, hadd komposztálódjon, hagyjuk ott tápanyagént. Ez a természet rendje, ha nincs tápanyagutánpótlás akkor a talaj minősége romlik. Műtrágyákhoz pedig nem akarunk nyúlni. Ugyanez igaz a cserjékre is. A bokrok fontosak, bogyóikkal táplálékot adnak a madaraknak, illetve lakhelyül szolgálnak. Van, aki azt mondja: azért kell tövig levágni őket, mert akkor nem fekszenek bele a szerencsétlen hajléktalanok. Ezt a kérdést másképp kell megoldani, ne a növényt irtsuk ki. Ehhez is sok szinten kell szemléletváltás. De mondok mást. Most gondosan fölgereblyézünk mindent, az avart elszállítjuk, a város másik végében komposztálunk, aztán valahova máshova visszahordjuk, teregetjük... Ezt is lehet egyszerűbben, takarékosabban, környezettudatosabban. – A komposztálást az otthoni kert végében még csak elképzeli az ember, de egy városi parkban? – Miért is ne? A minap tárgyaltam az I. kerület polgármesterével és egyik munkatársával, hogy a tabáni projektünk folytatásaként ott ki lehetne próbálni a közösségi komposztálást. Az ötlet az, hogy komposztládákat helyezünk ki, a kollégáim tudnák tölteni, a helyi közösség meg tudná használni, ki lehetne szórni az érett komposztot. A belvárosban nem merném kipróbálni, mert tudom, hogy ott nem működne, de a Tabánban?! A helyiek ott nagyon aktívak, sokan naponta többször is kint van, tudatosak, figyelnek, vigyáznak, a fenntarthatóságban gondolkoznak. – Csak legyen egy értelmes tábla azon a ládán, amelyik elmagyarázza, hogy mi az, és mire jó. – Lesz. Megpróbáljuk. Itt elkezdődött egy nagyon ígéretes együttműködés a civilekkel, ami hamarosan az őszi nagy faültetéssel folytatódik, de ha ők is úgy akarják, utána sem hagyjuk abba. Ekkora parkban mindig akad tennivaló. És ha itt menni fog, utána remélhetőleg a Főváros többi közparkjában is sikerül majd. – Miféle növényeket lehet egy ilyen évelőágyásba elképzelni? – Rengeteg gyönyörű és hasznos évelőfaj van. Cickafark, kasvirág, kokárdavirág, körömvirág, búzavirág, mályva, őszirózsa, harangvirág, zsálya és még sorolhatnám. Ide kívánkozik az a kísérlet, amelyet a Hajógyári-szigeten indítottunk el: most ott díszlik nyolc parcella, mindegyik 100 négyzetméteres, mindegyik más magkeverékkel bevetve- -biodiverz gyepeket szeretnénk létrehozni saját vetéssel. Az árnyékos, félárnyékos részen nagyon jól működik. Kicsit későn fogtunk hozzá, így abból a negyvenféléből, amit elvetettünk, nem minden kelt ki, sok mag kisült, szóval nagyon fontos az időzítés.