Budapest, 2020. (43. évfolyam)
9. szám, szeptember - Garami Erika: A Pénzjegynyomda
15 államjegyeket. A felállítandó nyomda felszerelését, a technológiát induláskor a zürichi cég biztosította. 1923 júliusától az új pénzjegynyomda felállításáig Budapesten az Állami Nyomda elkülönített részében is nyomtattak koronát, Magyar Pénzjegynyomda Rt. jelöléssel. Az új nyomda indulása után szakemberek is kerültek át az „Államiból” az új nyomdába. Részben biztonsági okokból – állandó aggodalomra adott okot, hogy a határok esetleges lezárása esetén a pénzjegyeket nem tudják majd Zürichből Budapestre szállítani –, részben a külföldi nyomtatás horribilis költségei miatt szerették volna, ha minél előbb munkába áll az önálló magyar pénzjegynyomda. Az önálló nyomda A Magyar Pénzjegynyomda Részvénytársaság alakuló közgyűléséről az MTI 1922. december 12-én tudósított. A 200 millió korona alaptőkével induló társaságot a magyar kormány és az Artistisches Institut Orell–Füssli (Zürich) közösen alapította. 51 százalékban a magyar állam, 49 százalékban a svájci cég birtokolta a részvényeket, ugyanakkor a külföldi tulajdonú részvények megváltásának kizárólagos joga a magyar államot illette. A részvénytársaság elnökévé báró Korányi Frigyes t (1869–1935) választották, aki erről a funkciójáról 1924 márciusában újabb pénzügyminiszteri kinevezése miatt mondott le. Az Orell–Füssli tízszázalékos garantált hozamot kapott évente a technika és a technológia fejében. A Markó utcai ingatlanra 1923 májusában elutasították a svájci cég tulajdoni bejegyzését, de júniusban – háromszázezer svájci frank értékű hitelbiztosítéki tőke, valamint hétszázalékos kamata és tízezer frank költségátalány értékben – zálogjogot jegyeztek be a nevére. A nyomda üzemi bevételének számottevő hányadát fordították az építkezésre, a berendezésre és egyéb beruházásokra. A beépítetlen ingatlant 1923 márciusában megvette a Magyar Pénzjegynyomda Rt. Az építkezés még abban az évben elkezdődött, év végén már a gépek beszerzése zajlott – főleg Németországból. Júliusban a növekvő költségek miatt a 220 millió koronás alaptőkét meg kellett duplázni. Az infláció, majd a pénzrendszer váltása is megfigyelhető a módosítások miatt különböző időpontokban benyújtott tervekre ragasztott illetékbélyegek értékének változásán. Az 1923. január 31-ei tervek illetéke négy korona volt, az 1924. júniusi és szeptemberi után pedig már nyolcezer koronát kellett fizetni. 1927-ben az új fizetőeszköz, a pengő alapján számolva 48 fillér, 1928-ban és az azt követő években pedig 64 fillér értékű bélyeg került a lapokra. A tervmódosítások a működés közben felmerült igényeket tükrözik: létesítettek például a legfelső szinten egy étkezőt a dolgozók számára, valamint az épülettel stílusban harmonizáló, mára már nyomokban sem látható kőoszlopos kerítést. A nyomda „francia renaissance stilben építen dő” háromemeletes palotáját Korb Flóris Nán dor (1860–1930) műegyetemi tanár tervezte, svájci minta alapján. A zürichi és a budapesti épület nemcsak stílusában, hanem építészeti megoldásaiban, részleteiben – például a kapu, az épület tagolása, a homlokzat – és színvilágában is nagyon hasonlít egymásra. Korb tudatosan használta fel az elődépület képét, amely ma az Orell Füssli Kartographie AG székháza Zürichben a Dietzingerstrasse 3. szám alatt. Korb műépítész úr az építkezés kivitelezéséhez a csaknem félezer házat felépítő Havel Lipóttól (1847–1933) kért árajánlatot. Az épí tőmester válasza azonban nemleges volt: „a mai gazdasági viszonyok között (...) komoly ajánlattal nem szolgálhatok, de máskor szívesen”. A Havel Lipót cég történetének részletes tanulmányozása adhat arra választ, hogy a fénykorán túljutott családi vállalkozás vezetője miért utasított el egy nagy volumenű feladatot egy olyan időszakban, amikor, bár kaptak megbízatásokat, jövedelmük a család fenntartási költségeit is csak szűkösen tudta fedezni. A nyomda építését a Kondor és Feledi Rt. kezdte meg, majd – Feledi József nélkül – Kondor Már ton fejezte be. 1924 közepén már próbanyomások készültek, és a nyomda hamarosan fedezni tudta az államjegy-nyomtatási igényeket, és értékpapírok, külföldi pénzjegyek nyomtatására is vállalkozott. Bár a svájci partner a részvénytársaság függetlenségét hangsúlyozta, a jeles nap emlékére egymillió koronát adományozott Horthy Miklós kormányzó egyik jótékonysági akciója („ínségakció”) javára. A függetlenség 1925-ig tartott, amikor – a minisztertanács felhatalmazásával – a bankjegykibocsátás monopóliumával felruházott Magyar Nemzeti Bank megszerezte a nyomda állami és svájci tulajdonban lévő részvényeit is, és ezzel átvette a cég irányítását. Az Orell–Füssli átadta a technikát is, így befejeződött a svájci részvétel a nyomda életében. A Magyar Pénzjegynyomda Rt. történetének második közgyűlésén bejelentette felszámolását, a vállalat ezután a Magyar Nemzeti Bank Pénzjegynyomdája néven működött tovább. A bankjegygyártáson kívül a bank házinyomdájának szerepét is ellátta: előállította nyomtatványait, kiadványait. Stabilizáció 1925 több szempontból mérföldkő az intézmény életében. Tavasszal már teljes üzemmel működött, 272 munkatársa volt, közülük nyolc külföldi; az igazgatási feladatokat például a német Paul Grossmann látta el. (A létszám 1940-ben 454, 1946 elején mintegy nyolcszáz fő volt.) Az első években a művezetők és a különleges felkészültséget igénylő szakemberek német nyelvterületről; Németországból, Ausztriából és Svájcból érkeztek. Sokáig csak ajánlással lehetett bejutni a jól fizető munkahelyre, hiszen ezek szöveg: GARAMI ERIKA Az első emeleti alaprajz, 1923 Forrás: Budapest Főváros Levéltára
