Budapest, 2020. (43. évfolyam)

9. szám, szeptember - Daniss Győző: 1945–2020 - Becsöngettek 158 iskolában

9

boltokat, a letépett cégéreket, a füst nélkül szomorkodó gyárkéményeket – s akkor gondolja át jól, hogy mindezt a keserűséget és nincstelenséget azoknak a hordáknak köszönhetjük, amelyek a »bűnös Budapest« jeligéjével ültek a főváros és az állam nyakába, vérünket szipolyozták s az országot belekergették a német imperializmus őrjöngve kavargó uszályvizébe. S mindenek fölött a pesti polgárság tudatosítsa magában, hogy most ő rajta áll Budapest eljövendő sorsa.” Meglepően sokan keresték fel az urnákat. A választójogi korhatárt, a huszadik évüket elérők majdnem kilenctizede voksolhatott, közülük kilenctizedüknél többen, 588 ezren éltek is e jogukkal. Nem kevesek, főképpen a nagy győzelemben bízó, hívő baloldaliak megdöbbenésére a Független Kisgazda Pártnak 295 ezer, a Magyar Kommunista Pártnak és a Szociáldemokrata Pártnak együtt (Dolgozók Egységfrontja) ennél kevesebb, 250 ezer, a Polgári Demokrata Pártnak 22 ezer, a Nemzeti Parasztpártnak 12 ezer, a Magyar Radikális Pártnak 5 ezer választó adta a bizalmát. A mandátumokat a szavazatok arányában osztották el, a pártok 2433 voksonként kaptak egyet-egyet.

Nem lehetett meglepetés, hogy az eredmények láttán mit írtak a pártok újságjai a választás utáni első, október 8–9-iki számaikban. A kisgazda Kis Ujság első oldalán megelégedett a tényszerű „Kisgazdapárti győzelem Budapes

ten!” főcímmel. A Demokrácia című hetilap október 14-én vezércikkben méltatta az eredményeket: „A budapesti választások pártunkat, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártot abszolút többséghez juttatták. Döntött Budapest népe, s a polgári demokráciának adta döntésével a város vezetését. Nem annak a polgári demokráciának, mely sokszor csak a pénz mindenkori hatalmának takarója, amelyben gazdasági demokrácia híján idővel a politikai demokrácia is elvész, és a szabadság az éhezés és a hidak alatt való szabad alvás »szabadságává« züllik, hanem a magyar nép, a magyar parasztság és a magyar polgárság, a haladó, a parasztsággal és munkássággal mindig és minden körülmények között együtt menetelő polgárság demokráciájának.”

A többi pártlap „kozmetikázott”. Az SZDP lapjának, a Népszavának a főcíme: „Nagy-Bu

dapest dolgozói tántoríthatatlan hűséggel állnak a szocialista gondolat mellett”. Ezt az állí

tást persze csak azok hihették el, akik a még nem létező Nagy-Budapesten a fővároshoz csak évek múltán hozzácsatolt településeket, egyebek közt Budafokot, Rákospalotát, Újpestet, Soroksárt is értették. Ott valóban megnyilvánult a „hűség”. A címoldal nem számolt be a kisgazdák győzelméről. Egy belső oldal cikkírója arra is felhívta a figyelmet, hogy a kisgazdákra szavazók között az átlagosnál nagyobb volt a politikailag kevésbé felkészült nők aránya (valóban: a nők tették ki a választásra jogosultak 60 százalékát, és míg a kisgazda–baloldal szavazati arány a férfiak körében 46,7–46,1, a nők körében 53,1–40,6 százalék volt a kisgazdák javára).

Hasonló volt az MKP-s Szabad Nép címoldalas próbálkozása. A főcím: „Budapest munkás

negyedeiben és külvárosaiban a dolgozók egységlistája szerezte meg a szavazattöbbséget”. Az alcím: A fővárosi reakció leszavazott a »kisgazdákra«”. A pártközeli Szabadság főcíme: „Munkáske

rületekben és Pestkörnyéken győzött a közös munkáslista” Alatta kisebb betűkkel: „Belvárosban és Budán a kisgazdák szereztek többséget”.

Az NPP központi lapja, a Szabad Szó az első oldal főcímében természetszerűleg nem a vereségüket hangsúlyozta: „A londoni rádió megállapítása szerint tiszta választás volt Budapesten”. Egy belső oldalas cikkben aztán élesen nekiment a nem rájuk szavazó polgároknak: „A szavazást még csak nem is a Kisgazdapárt budapesti tagjai döntötték el, hanem a pártonkívüliek százezrei. A pártonkívüliek: a jobboldal, a reakció, a fél-fasiszták és az egész-nyilasok, a nem igazolt tisztviselők és a jól kereső ügyvédek, a birtokukat vesztett földesurak, akik most feketézéssel tömik meg a zsebüket, lógóhajú, tömött vállú ficsúrok, akiket émelyegve lát a dolgozó az espressók kirakatában!” A pártokhoz közvetlenül nem köthető Magyar Nemzet tárgyszerű volt: „Budapest megválasztotta törvényhatóságát” első oldalas főcím után alcímben megadta a megszerezett mandátumok számát: „A kisgazdák 122, kom

munisták 51, a szociáldemokraták 51, a demokraták 12, a nemzeti parasztok 9, a radikálisok 2 mandátumot kaptak” (a későbbi hivatalos ada

tok szerint a kisgazdáknak 121, az egységfrontnak együtt 103 mandátum jutott). A választás előtti néhány napban és utána is volt a valóságnak egy másik „szenzációja”. Nemigen volt felnőtt, akit ne érdekelt volna – noha ennek a saját mindennapi életére nemigen lehetett közvetlen hatása –, hogy amerikai katonai repülőgéppel Budapestre hozták a magyar háborús bűnösök „elitjét”, Szálasi Ferencet és tíz társát. A népbíróság október végén Bárdossy László

ügyével kezdte a pert. A volt miniszterelnök dolgában november 3-án született meg az ítélet. Budapesten nem sok esélye volt a Nemzeti Parasztpártnak – és a választók „mérlegelés után” érvényesítették is a papírformát

Háborús főbűnösök felelősségre vonása a Zeneakadémián tartott tárgyaláson. Balra áll Bárdossy László korábbi miniszterelnök.

forrás: Fortepan Adományozó: Mészáros Judit