Budapest, 2020. (43. évfolyam)
9. szám, szeptember - Daniss Győző: 1945–2020 - Becsöngettek 158 iskolában
7 nyek. Nincs, és nem lehet olyan gyermek a fővárosban, akinek a tanulása anyagiak miatt akadályokba ütközik.” Jó néhány további intézkedés született azért, hogy az iskolákban minél többen minél több ismeretet szerezzenek. És ha a jó szándékú tervek nem váltak is valóra maradéktalanul, sokan nemcsak élhettek, hanem éltek is a lehetőségekkel. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium felhatalmazása alapján a főváros esti munkás-polgári iskolát, munkás-gimnáziumot és munkás-kereskedelmi iskolát szervezhetett – azoknak a „munkás-férfiaknak és nőknek”, akiknek politikai megbízhatóságát munkahelyük szakszervezeti bizottsága, üzemi bizottsága vagy munkahelyi főnöke igazolta. Lehetővé vált, hogy „munkás- és parasztgyerek vagy felnőtt” ezeknek az iskoláknak bármelyik évfolyamára beiratkozzon, ha felvételi vizsgán bizonyítja, hogy birtokában van az adott osztály elvégzéséhez szükséges előzetes tudásnak. De bármennyire sokasodtak is a lehetőségek, a kor körülményei közepette nem volt könnyű élni velük. A tanítás a tervek szerint heti 24 órában, hétfőtől szombatig, délután 4-től este 8-ig tartott. Valamelyest könnyítette a tanulásra vállalkozók dolgát, hogy a tananyagból kivették a felnőtteknek nem okvetlenül szükséges tantárgyakat, anyagrészeket. Sokaknak más szempontból nem volt egyszerű a tanulás. A későbbi jeles író, Csák Gyula 1945-ről szólva utóbb elmondta, hogy a püspökladányi polgári iskola elvégzése után a továbbtanulás reményében jött a fővárosba (az interjú Varga Lajos Márton nak az Írók Buda pestje című kötetében jelent meg): „Beiratkoz tam az Aranyossy kereskedelmi középiskolába, de fél év után kitettek, mert elégtelenek voltak a tanulmányi eredményeim. Egészen pontosan fogalmazva az történt, hogy semmit sem tanultam. Nem voltak füzeteim, könyveim, de nem volt ennivalóm és lakhelyem sem. Nagyon ismerősek számomra azok a képek, amelyeket mostanság hajléktalanokról vetítenek a televízióban; bizony én is pályaudvarokon, kapualjakban, ligeti bokrok tövében éjszakázgattam, s alkalmi munkákkal kerestem nappal a kenyérre valót. A József utcai munkaközvetítőbe jártam, s ott kaptam időnként lehetőséget vagonkirakásra, egyszer pedig »állandóra« kiközvetítettek a Horthy-híd roncskiszedéséhez. Itt aranyéletem volt, mert üzemi ebédet is adtak. Néhány hét múltán azonban elbocsátottak. Pontonon álltunk egy társammal, és levegőt fújtattunk az alattunk dolgozó búvárnak, de egyszer csak megláttuk, hogy hullát sodor mellénk a Duna. Még most is iszonyat fog el, ha visszaemlékszem, de tény, hogy társam egyedül hagyott a fújtatóval, mert ő ki akarta piszkálni a hulla szájában csillogó aranyfogakat. Rosszul is lettem, azonkívül a munkához gyenge voltam, s a fuldokló búvárnak a felszínre kellett vergődnie. Természetesen a hullarablót is, engem is azonnal kirúgtak. Megint maradt a kuncsorgás – alkalmi munkák után.” Nem 1945-ös, hanem későbbi gyermeksors-alakulással kapcsolatos egy fakivágási eset, amiről a Szabad Nép írt szeptember 30-án: „A főváros néhány héttel ezelőtt felje lentést tett ismeretlen tettesek ellen a főváros gyermekvédelmi ügyosztályának tulajdonában lévő fóti park és erdő évszázados fáinak ellopása miatt. Az északpestvármegyei főkapitányság a nyomozás során megdöbbentő visszaélésről rántotta le a leplet. A fóti parkot és erdőt a legnagyobb vandalizmussal majdnem teljesen kiirtották, és a kiküldött erdőmérnök megállapította, hogy a Budapest székesfővárost ért kár körülbelül 50 millió pengő. A fát a Furnér- és Lemezművek R. T. újpesti cég termelte ki, engedély nélkül. Erdőkitermelésre távolabb fekvő területet kaphatott volna, de a fóti erdő kiirtása nagyobb hasznot biztosított. A bűncselekményt súlyosbítja, hogy a főváros gyermekotthon céljaira szánta a parkot és az erdőt. A Furnér- és Lemezművek R. T. vezetősége ellen az északpestvármegyei főkapitányság megindította a legszigorúbb eljárást.” A háború utáni hétköznapi élet – legalábbis annak néhány eleme – meglepően gyorsan közelített a régebben megszokotthoz. A Budapesti Kávésok Ipartestülete ősz elején hatvanhárom intézményét hirdette. Jó néhány nyomda dolgozott már, tucatnyi kis terjedelmű napilap meg sokoldalas képes hetilap jelent meg. Októberben a BUDAPEST folyóirat is bemutatkozott. A könyvkiadás szintén kilábalni látszott a válságból. A tengernyi városüzemeltetési gond ellenére a főváros alig három héttel Bartók Béla szeptember 26-iki halála után már nyilvános pályázatot hirdetett a zeneszerző–előadóművész–népzenegyűjtő tudós „művészi szabad sággal megformált” – az első elképzelések szerint a Zeneakadémia előtt felállítandó – emlékművének megalkotására. A Magyar Rádió októberben naponta reggel héttől sugárzott zenét, híreket, Vöröskereszt-tudnivalókat és különféle tárgyú, többnyire felolvasott előadásokat – immár a szeptember végére helyreállított lakihegyi adóból. Október 10-én – ezen az átlagos napon – tizennégy játszóhely várta a közönséget operaelőadással, komoly prózával, zenés vígjátékkal, revüvel, kabaréval. Igaz, az előadásokat a szokásosnál korábban 5-kor, fél 6-kor vagy 6-kor kellett kezdeni, hogy a közönség a helyenként rossz közbiztonsági viszonyokra való tekintettel ne túlságosan kései órán érjen haza. Húsz moziban naponta 55 vetítés kezdődött (általában déltől este 7-ig). Ünnepnapokon további 30 előadás várta a filmek rajongóit. Lendületbe jött a sportélet is. Zajlott a labdarúgó bajnokság, voltak kerékpárversenyek, az atlétikai viadalok néhány számában népes mezőnyök gyűltek össze. A Népsport szeptember 16-án részletesen ismertette a Munkás Sport Központ úszóversenyének eredményeit. A győztesek és helyezettek idői mai szemmel nézve gyatrák voltak – a háború és az ostrom szörnyűségei után az életben maradt úszók gyenge erőnléte, az edzéshiány nem ígérhetett jobbat. Az eredménylista azonban mai szemmel nézve is érdekes: az akkori győztesek és helyezettek közül hatan – Gyenge Valéria, Hasznos II. István, Novák Éva, Novák Ilona, Nyéki Imre és Székely Éva – az 1948-as, 1952-es és 1956-os olimpián együtt összesen tízszer állhattak dobogóra, és közülük öten (a hölgyek és akkor már a vízilabda válogatott tagjaként Hasznos) a legfelső fokról a Himnuszt is meghallgathatták. Ezek az 1945-ös eredmények és nevek – hiszen messze volt még London, Helszöveg: DANISS GYŐZŐ A Horthy Miklós híd roncsai forrás: Fortepan, Adományozó: Kramer István, dr. Kunszt János felvétele
