Budapest, 2020. (43. évfolyam)
9. szám, szeptember
BUDAPEST A VÁROSLAKÓK FOLYÓIRATA Pro Cultura Urbis díj 2007 XLI. évfolyam, 6. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 Szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam: 1966-1988 Szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Főszerkesztő: Buza Péter Olvasószerkesztő: Saly Noémi Szerkesztőbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje) Facebook oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztőség levelezési címe: 1054 Budapest, Honvéd utca 3. budapestfolyoirat@summa-artium.hu www.budapestfolyoirat.hu Kiadja a Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Török András 1054 Budapest, Honvéd utca 3. Telefon és fax: 318-3938 Lapigazgató: Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: Magyar Posta Reklamáció: 318-3938 Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1033 Budapest, Szőlőkert utca 4/a Telefon: 577-6300, fax: 577-6362 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 Címlapon: Fotó: RIC/9s A VÁROSLAKÓK FOLYÓIRATA Pro Cultura Urbis díj 2007 XLIII. évfolyam, 9. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 Szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam: 1966-1988 Szerkesztő: Mesterházi Lajos, Katona Éva Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János XXVII–XLII. évfolyam: 2004-2019 Szerkesztő: Buza Péter Főszerkesztő: Hidvégi Violetta Szerkesztőbizottság: Buza Péter (elnök), Angelus Róbert, Bardóczi Sándor, Elek Lenke, Erő Zoltán, Gács János, Götz Eszter (Épített világ), Kirschner Péter, N. Kósa Judit (publicisztika), Saly Noémi (olvasószerkesztő), Sándor P. Tibor (archív fotó), Schiffer János, Török András Facebook-oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztőség levelezési címe: 1085 Budapest, Horánszky u. 12. budapestfolyoirat@summa-artium.hu www.budapestfolyoirat.hu Kiadja a Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Arnold István 1085 Budapest, Horánszky u. 12. Telefon és fax: 318-3938 Lapigazgató: Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: Magyar Posta Reklamáció: 318-3938 Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1033 Budapest, Szőlőkert utca 4/a Telefon: 577-6300, fax: 577-6362 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 Címlapon: Azért pályáztam... (2. oldal) Fotó: RIC A hátsó borítón: A Pénzjegynyomda (14. oldal) BUDAPEST a közlekedési kísérletek terepe volt ezen a nyáron. Persze mikor lett volna itt a nagy lélegzetű változtatások ideje, ha nem akkor, amikor amúgy is felfordult a világ? A járvány újrarendezte a fővárosiak életét, a tavaszt legtöbben lakásukba bezárva töltötték, elnéptelenedtek a közterületek, és voltak hetek, amikor jószerével csak ételfutárokat lehetett látni, amint végigsuhannak a szinte üres utakon. Eleinte nem is keltett hát különösebb feltűnést a nagykörúti kerékpársávok kijelölése, hiszen a maradék egy forgalmi sáv is elbírta a gyöngécske autófolyamot. Később viszont, amikor előbb a miniszterelnök által meghirdetett ingyenes parkolás, majd a kijárási korlátozások feloldása kezdett markánsan több gépkocsit vonzani a belső területekre, hirtelen felhorgadtak az indulatok. És akkor még hol voltunk az iskolaév kezdetétől, amely hagyományosan minden reggel dugóba dermeszti a főútvonalakra ömlő autótömeget! Ha lehet a háborgást fokozni az alighanem a konstans dühroham: nos, pontosan ez lett úrrá augusztus 10. után a Belső-Erzsébetváros számos lakóján. Pedig nem történt más, mint hogy a kerület polgármestere nekifogott beváltani az egyik választási ígéretét, és belekezdett a városrész forgalomcsillapításába. Jó néhány éves gond ugyanis – amit a Waze és a hasonló navigációs rendszerek csak fokoztak –, hogy a régi pesti zsidónegyed szűk utcácskáit afféle menekülőútvonalként használják a városi autópályák, mint az Andrássy és a Rákóczi út torlódásait elunó autósok, de sokan az M1–M7 és az M3-as között is itt találják meg a legrövidebb összeköttetést. Az állandó autófolyam ellenszere – bevált ez például a józsefvárosi Palotanegyedben is – az utcák egyirányúságának helyenkénti megfordítása, gyalogos szakaszok beiktatása. A forgalomszervezők azt remélik ettől, hogy az átsuhanni szándékozó úrvezetőket elrettenti a csalinkázás, és valóban csak az hajt be a kerületrészbe, aki ott lakik, vagy ott van dolga. Hogy így van-e, az a három hónapos próbaüzem végére kiderül. Az első hetek viszont azt bizonyították: a helyben lakók végtelenül türelmetlenek, és rendkívül rosszul tűrik a változást. A zavarukban összevissza szabálytalankodó, dugókban pöfögő autók láttán az erzsébetvárosiak újra és újra azt rótták fel a helyhatóságnak, miért nem volt „előzetes egyeztetés” a forgalmi rend változásáról. Ezen a ponton találkozik a két eset, a nagykörúti és a belső-erzsébetvárosi egymással. Mert képzeljük csak el, amikor a főpolgármester vagy a helyi városvezető megkérdezi az érintetteket – az ott lakókat? a budapestieket? Battonyától Nemesmedvesig mindenkit? – arról, hogy szeretnék-e az új rendet. A válasz borítékolható: a budai biciklis örül a pesti kerékpársávnak, a Pesten dolgozó budai autós gyűlöli, a Dob utcai gyalogos boldog, ha kevesebb autó hömpölyög az ablaka alatt, de ha már autója van, nyílegyenesen szeretne vele hazamenni, és legyen parkolóhely is, mégpedig a kapuval szemben. Pontosan ez az egyeztetés: ez, ami most a Nagykörúton, illetve a Belső-Erzsébetvárosban történik. Mert bármilyen ultimátumszerűen hangozzék is, vannak demokratikus döntések, amelyeket csak ilyen antidemokratikus módon lehet megalapozni. Ahogy a Kerékpárosklub egy rendezvényén felhívták rá a figyelmet, 1988 óta van hatályban az a törvény, amely előírja, hogy a biztonságos közlekedés feltételeit minden közlekedni jogosult számára biztosítani kell. Ami azt is jelenti, hogy a Nagykörúton is lehetővé kell tenni a biciklizést, mégpedig instant életveszély nélkül, nem a járdán. Ám még újabb harminckét éven át lehetett volna vitatkozni a hogyanról, ha nem jön a járvány adta alkalom, és a főpolgármester nem festeti fel a biciklisávokat. Így viszont ez megtörtént, amivel szintet léptünk: most már csak arról kell beszélni, hogy jó-e ez így, működőképes-e, kell-e tovább finomítani a rendszeren. Az biztos, hogy olyan megoldás nincs, amelyik mindenkinek egyformán jó, amelyiknek nincsenek vesztesei. A Nagykörúton hosszú távon jobb lehet a kerékpárosoknak, a tranzitban közlekedő vagy épp parkoló autósok rovására; az Erzsébetvárosban pedig, ha lenyugszanak a kedélyek, a lakosok szusszanhatnak egyet, szabadulva az átmenő forgalomtól. Mindenesetre Lukács András, a Levegő Munkacsoport vezetője szép csokrot gyűjtött (A puding próbája, Népszava, augusztus 19.) a külföldi esetekből, amelyek egytől-egyig azt igazolták: a radikális autómentesítés kezdetben mindenhol dühödt tiltakozást váltott ki, a változtatás után fél-egy évvel azonban már az érintettek is elsöprő többséggel támogatták az intézkedést. Más kérdés, hogy Budapest több évtizedes késésben van a szerencsésebb városokhoz képest. Mi az ezredforduló óta csak beszélünk forgalomkorlátozásról, dugódíjról, az utcáknak a parkoló autóktól való visszavételéről, P+R parkolókról, a közösségi közlekedés ösztönzéséről, elektronikus jegyrendszerről, legújabban közlekedési alapjövedelemről. Innen nézve a nyári közlekedési kísérletek fontosak, de nem többek gesztusnál. Ettől még belefullad az autóáradatba BUDAPEST
