Budapest, 2020. (43. évfolyam)
1. szám, január - KULTAJÁNLÓ - könyv, kiállítás
29 Hontalanul Mussolini elől menekült Magyarországra Ralph Brewster, aki nálunk élte túl a háborút ¤Ha filmrendező lennék, már lecsaptam volna erre a könyvre. A főhős, Ralph Brewster élete ugyanis elképesztően kalandos, és tobzódik abszurd helyze tekben is. Négy évig úgy élni Budapesten, hogy nincs lakásod, minden este másutt alszol, ráadásul 1940 és 1944 között... Bár 1904-ben Olaszországban születik, amerikai. Több nyelven anyanyelvi szinten beszél. Író, zenész, asztrológus, régész – imádja Görögországot –, de fő foglalkozása az, hogy életművész. Mindig érdekes olvasni Budapestről és Magyarországról egy külföldi tollából, hiszen mást lát furcsának, mást elbájolónak, mint aki itt született. Az alapsztori, hogy az angol-amerikai származású fiatalember (ősei a Mayfloweren érkeztek az Újvilágba), akinek az édesapja már Itáliába szeret bele, anyja pedig olasz hercegnő, nem akar Mussolini katonája lenni, és úgy dönt, inkább Budapesten vészeli át a háborús éveket. Ralph Brewsternek páratlan társadalmi kapcsolatai voltak világszerte és Magyarországon is. Hol egy tanyai fészerben aludt, hol egy műteremben, máskor meg a szombathelyi érseki palotában. Volt, hogy az író-kritikus Lengyel Balázs éknál hevert a poggyásza a zongora alatt, ha úgy adódott, vasútállomáson hajtotta álomra a fejét, vagy éppen egy náci kém lakosztályában (egyikük azzal akarta beszervezni Brewstert, hogy „a megszálló csapatokban annyi helyes, fiatal wermachtos srác van”). Egyszer Grazban, máskor Milánóban. Mindenkit ismert, jó barátai voltak a németellenes érzelmű magyar arisztokraták, akiket hol valódi nevükön, hol – aligha véletlenül – álnéven emleget. Imádta a pesti kávézókat, a magyar ételeket és borokat, kedvelte a budai hegyvidéki túrákat. A könyv rávilágít a szókimondó, valójában senkihez nem kötődő, a szállásadóit és jótevőit is olykor élesen kritizáló és kifigurázó író személyiségére, ugyanakkor páratlanul érdekes kordokumentum a háborús időket élő Budapestről. A szerző számtalan életveszélyes helyzetet kibekkelt, túlélte a háborút, de utána nem sokkal, 1951-ben egy tüdőgyulladás szövődményeibe belehalt. Ilyenkor sóhajt fel az ember, óhatatlanul közhelyeket mormolva: micsoda életek vannak! A Hontalanul Budapesten című kötetet Veres Mátyás fordította, Éder Katalin írta a szöveghez az eligazító magyarázatokat, a Corvina adta ki. Elek Lenke Mézes gondolatok A Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum utazó kiállítása Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum • 2020. április 5-éig ¤ A méz mint az édes íz alapvető hordozója már a kezdetek óta jelen van az emberiség történetében. A méhek évezredek óta édesítik meg életünket és óvják egészségünket a természet nagylelkűsége által rájuk ruházott képességeik révén. Számtalan olyan terméket használunk, amelyben az általuk előállított anyagok találhatóak. Ha a környezeti ártalmak és az emberi tevékenység miatt a méhek eltűnnek a földről, vajon tudnánk-e nélkülözni őket? A fontosabb méztípusok és méhtermékek megismerése mindenkinek tanulságos lehet, ezt már csak tetézi felhasználási területük hihetetlen gazdagsága. A kiállítás a megismerést és a megértést is segíti, hiszen minél többet tudunk a méhekről, annál jobban szeretjük és óvjuk őket mint a természet egyensúlyának fontos elemeit, életünk megédesítőit.
