Budapest, 2020. (43. évfolyam)

8. szám, augusztus - Zeke Gyula: „a lornyont persze hiúságból sosem csíptette fel…”

13

Hallottad-e valaha énekelni, muzsikálni a lakásban, beszélt-e a múltjáról? Egyáltalában, kiderült a számodra kamaszkorodban, hogy miféle művésznő él nálatok, vagy csak jóval utóbb tudtad meg, hogy a magyar sanzonéneklés legnagyobb alakjával hozott össze a véletlen?

Ritka kincs volt, amikor olyan hangulata és valami oka adódott, hogy énekeljen. Leginkább egy-egy TV műsor, rádióban elhangzó dal kritikáját jelentette ez, amikor megmutatta mi a helyes, igényes hangképzés. „Na ez csak gigázik, de nem tud énekelni” – hallottuk tőle ilyenkor. Ő az orrüregben kirezegtetett hangokat tartotta megfelelőnek. Maga is így énekelt, amit neves hallgatósága is elismert. Legendás kortárs köréről, jellemzően a Nyugat folyóirat íróiról, szerkesztőiről, vagyis a hazai szépirodalom és irodalomtörténet legnagyobbjairól mesélt olykor egy-egy sztorit, rövid anekdotát. Ők voltak az ő legfőbb közönsége, és ő elsősorban az ő sanzonénekesnőjüknek tekintette magát. Férjei – köztük is az utolsó, Horváth Henrik

(1877–1947) műfordító és költő – szoros kapcsolatban álltak ezekkel az írónagyságokkal, és a szép Medgyaszay Vilma sokuk ihletője volt. Nem csupán az emlékét örökölted, de néhány fontos könyvet és tárgyat is tőle. Miként kerültek ezek hozzátok, és maradtak végül rád máig?

Az említett kiemelkedő írói kör – Babits, Kosztolányi, Szabó Lőrinc, Móricz Zsigmond, Ady, Ignotus, hogy csak a legismertebbeket említsem – számos könyvet adott dedikálva Vilma asszonynak és mindenekelőtt említett férjének, Horváth Henriknek, de kiterjedt levelezést is folytattak velük. Ezekből többet is megmutatott annak idején nekünk Vilma néni, sőt néhányat egy-egy emelkedett pillanatban – születésnapra, karácsonyra – nekünk is ajándékozott. E példányok felbecsülhetetlen értékű emlékekké váltak a családunkban, amelyek révén Vilma néni is örökre velünk maradt. Ne felejtsük el azután, hogy Vilma néni színházigazgatóként is történelmet írt, hiszen a Modern Színpad élén az első nő volt ebben a szakmában. Azóta is csak igen kevés nő volt ilyen pozícióban. Jelentősebb emléktárgyait utóbb az akkoriban alakuló, Gobbi Hilda

által alapított Magyar Színészmúzeumhoz juttatták az örökösök. Színházi kellékeit, egészalakos festményét és hatalmas zongoráját az egyetemes magyar színháztörténet emlékei közt lehet megtalálni.