Budapest, 2020. (43. évfolyam)

7. szám, július - Szvoboda Dománszky Gabriella: A festőfejedelem

szöveg: SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA

17

vásárlók szívesen részesülnek ebben az érzéki gyönyörűségben. Bár vételára 2400 Ft – óriási összeg – volt, azonnal elkelt, a román király vette meg.

Ekkor a képzőművészet világszerte legtiszteltebb ága a történelmi kép, ráadásul nálunk e műfaj az egész nemzetet érintő, ellenzéki töltésű eszméket közvetít. De a politikai helyzet változása lassan a helyükre terelte a társadalmi mozgásokat, és az 1860-as évek után az elhivatottság önmagában már nem volt elegendő a művészi sikerhez. Az alkotásnak egyre inkább a művészet saját eszközeivel kellett hatnia, és ezt Benczúr művei látványosan bizonyítják. A kiegyezés után magyar földön is megszületett a rég áhított állami támogatás rendszere. A Kultuszminisztérium első ízben 1869-ben 100 arany értékű pályadíjat tűzött ki történelmi vázlatokra egy dicsőséges nemzeti panteon kialakítása érdekében. Benczúr a pályázat témasorának eszmei alapját képező Vajk megkeresztelése jelenetet választotta, amely hagyományos szimbóluma annak, hogy Magyarország a kereszténység felvételével Európa művelt nemzeteinek közösségébe lépett. A festmény el is nyerte az első díjat.

Benczúr az akadémiai évek után több tanulmányutat tett nagy művészeti központokban, és ennek hatására kezdett rokokó tárgyú képek festésébe. Már folyamatosan kiállított külföldön, elsősorban Londonban, de ha csak tehette jelentkezett Magyarországon is. Ekkor kezdődik a Bourbonok

kal foglalkozó sorozata. Eltűnik a tragikus hang, helyette megjelenik egy intim világ mint kibontakozni kezdő egyéni stílusa. A XV. Lajos

és Dubarry sorozaton megszabadul a súlyos árnyékoktól, és ragyogó drágakő-színeket, színes reflexeket használ. Új hang a frivolitás, a gúny, a deheroizálást végletekig feszítő groteszk vonás.

1875-re elkészült a várva-várt pompázatos magyar történelmi kép, amelyet bármely nemzet előtt büszkén lehet felmutatni. A Vajk megkeresztelése festmény végleges kialakítása a hetvenes években lezajló ideológiai változások dokumentuma. 1869-ben az első, díjnyertes vázlaton kissé keresetten megoldott, színpadszerű térben a keresztelőmedence szélébe kapaszkodó Vajk kiszolgáltatottságot, Szt. Adalbert püspök kéztartása pedig erőszakot éreztet, és ezt az érzést megerősíti a pogányok gyűlölködő, lázadó csoportja. A második vázlaton a heves érzelmek lecsendesülnek, és inkább egy szomorú drámát látunk. De mennyire más a hat év múlva elkészült, barokk ünnepélyességű festmény! Az ellenzékiség lefoszlott róla, és a Nyugat előtti meghajlássá módosult, az erőteljes ifjú férfi formájában megjelenő Vajk megalázkodik, hogy felemeltessék. Vajk pompás hátaktjának meztelensége bizsergetően bontakozik ki a vörös selymek és bársonyok közül, a keresztelő püspök aranybrokát palástja az egyik legkiválóbban megfestett magyar képpé teszi a művet. De Benczúr pályájának alakulása nem ebben az irányban folytatódik. A Dubarry-sorozat 1875 tavaszán megtetszett II. Lajos bajor királynak, aki foglalkoztatni kezdte a festőt. A király herrenchiemseei nyári palotájába készült művek Benczúr művészetének gyöngyei. Festőiek, gazdagok, – ezért sajnálatos, hogy mindmáig nem foglalták el helyüket az életműben. A hagyomány szerint a fejedelmi honoráriumok ellenére festőnk e munkáit nem szerette, mivel a király mindenkor agresz

szívan érvényesítette elképzeléseit művészeivel szemben. A műkereskedők nem tudták megfosztani művészi szabadságától, ám úgy tűnik, a király igen. A bajor udvar megbízásai itthon nagy presztízst szereztek neki, hisz hazánkfiai a század eleje óta vágytak a magyar géniusz Nyugaton való elismerésére.

1876-ban Piloty ajánlására kinevezést kapott az akadémiára. Benczúr ezt csak úgy vállalta, ha megtarthatja magyar állampolgárságát. Ekkoriban kezdett portrémegrendeléseket kapni magyar földről, és az 1880-as évektől jön el arcképfestészetének kiemelkedő korszaka. Ezek az utolsó évek, amikor az eredetiség kérdése még fel sem merül. Festőnk egyik tragédiája, hogy a paradigmaváltás az ő életében következett be, és ezt nem vette észre. A nyolcvanas években Rubens

követése természetes, sőt dicséretes alkotói módszer, ám élete végén már az eredetiség hiányának fogták fel, és gúny tárgya lett.

Budapesten hiányzott a felsőfokú mesteriskola, s amikor napirendre került a létesítése, vezető tanárának Benczúr Gyulát ajánlották. A legjobbkor jött a lehetőség, mivel II. Lajos király zsarnoki megrendelései egyre jobban nyomasztották, és a müncheni akadémián sem volt remény a feljebb jutásra. 1883-ban végleg hazatért, húsz év után elhagyta Münchent. 1882-ben az Akadémia kiállítótermeiben magyar arisztokratákat ábrázoló portréiból tárlatot rendezett, amely jelentős reklámértékkel bírt. Egy csapásra ő lett Pesten az első számú arcképfestő. Megfestette Andrássy Gyula, Eötvös József, Forster Gyula, Szapáry Géza, Trefort Ágoston és mások hivatalos portréját. E képmásain előkelő nyugalom, meleg galériatónus és reprezentatív előadás mutatkozik. Ezután jelentkeztek az udvar megrendelései, a főhercegek, sőt a király részéről. Árai e körnek és a müncheni piacnak megfelelően alakultak, olyan honoráriumokat kapott, amelyekhez hasonlókat egyetlen más hazai mester sem. Legrangosabb feladata ekkor a Budavár visszavétele 1686-ban című kompozíció, amellyel a főváros Buda töröktől való visszavívásának 200 éves jubileumát kívánta megünnepelni. A vezetőség pompázatos és dicsőséges képet kívánt, de a honorárium – 24000 forint – következtében (annak hiányában) a festés megszakadt. A főváros nem mondott le a műről, közelgett a Millenniumi Kiállítás, ahol külön pavilonban II. Rákóczi Ferenc elfogatása Nagysáros várában Forrás: Szépművészeti Múzeum Magyar Nemzeti Galéria