Budapest, 2020. (43. évfolyam)
6. szám, június - Ráday Mihály: FKT - Másfél évszázad, meg az utóbbi negyven
BUDA PEST 20 20 / 06 6FKT Ez nem utószó, hanem egy lelkesítő szó zat! – mondta dr. Török Ottó , az Állami Könyvterjesztő Vállalat vezére, miután elolvasta, amit a felkérésére írtam 1984-ben. Annak is szántam – válaszoltam elszántan. Történt ez akkor, miután sikerült rábeszélnem, hogy remek reprint sorozatában adja ki Siklóssy László Hogyan épült Budapest? című, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa első hatvan évét bemutató könyvét. Érdemes? – kérdezte. Hány példányt gondol, 300-at, 500-at? Olyan 8–10000 darabra gondoltam. Sikerült meggyőznöm, elhitte, hogy ez fontos. Lett belőle 8000 példány, ami el is fogyott hamarosan. Hja, akkor még lehetett ilyen példányszámban vevőkre számítani a könyvpiacon. Báró Podmaniczky Frigyes emlékezete 1982 októberében, Podmaniczky Frigyes halálának évfordulóján az Új Tükör című népszerű képes hetilap felkérésére A városért címmel vezércikket írtam. Ebben is a Közmunkatanácsért lelkesedtem és emlegettem a hiányát. A Fővárosi Tanács akkori vezetői az oldal fotókópiáit lobogtatva szitkozódtak, s nem is alakulhatott meg a Budapesti Városvédő Egyesület akkor, csak fél évvel később Szépítőként, s kompromisszumok árán... A városvédő műsor a kezdetekben, 1980 februárja és 1981 májusa között a Terefere című szórakoztató magazin 9–10 perces betétjeként kéthavonta jelentkezett. A nyolcadik adásban foglalkoztam az FKT-val és Podmaniczkyvel, de a nevét – mégiscsak egy báró volt – nem mondhattam ki a műsorban. „Akit Krúdy Gyula Budapest vőlegényének nevezett” – kellett használnom. És itt véget is érhetett volna a történet, mert a magazinműsor szerkesztője bekeményített, s már nem kérte a következő adásanyagot. Szinetár Miklósnak, a Magyar Televízió akkori művé szeti vezetőjének köszönhető, hogy még abban az évben ősszel, már önálló műsorral folytathattam. Aztán a népszerű napilap, az Esti Hírlap Köz-Tér rovatának szerkesztőjével, Szöllő si Ferenccel megkerestük Budapest Főváros Levéltára akkori vezetőjét, Ságvári Ágnes t, akivel együtt „nyomulva” sikerült már 1983-ban elkereszteltetni a lipótvárosi földalatti megálló körüli – addig névtelen – teret Podmaniczky Frigyesről. Lett emléktábla is, szobormű is, amit „kismintaként” már 1986-ban Másfél évszázad, meg az utóbbi negyven 1870 – a legfontosabb dátumok egyike Budapest történetében. A városfejlesztést illetően talán a legfontosabb: a Fővárosi Közmunkák Tanácsa létrehozásának éve. Ebből a százötvenből pont negyven éve szerettem bele történetébe és mind abba, ami segítségével, irányításával, közreműködésével megszületett fővárosunkban. 1980 elején jelentkeztek először a hazai képernyőkön „városvédő” perceim. Két évre rá első alkalommal sor került az – örökségünk védelmében, helyreállításában jeleskedő, fontos munkát végző személyeknek és közösségeknek (az általam kitalált, megalapított) – első Podmaniczky-díjak átadására. Nem tudok írni megfelelő távolságtartással, tárgyilagosan az FKT-ról, s kérem ezért az olvasó bocsánatát. Báró Podmaniczky Frigyes (1824–1907)
