Budapest, 2020. (43. évfolyam)

1. szám, január - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - Vak és forgandó

kenyereslány, egy orvos, egy tanár és egy pincér nyer a még fiatal totón, igaz, mint később kide­rül, filléreket, az életük mégis döntő – és több­nyire pozitív – fordulatot vesz. Mert önmagában a tudat, hogy valaki nyert, sok pénze van, eleve bátorrá, szókimondóvá teszi, önbizalmat ad, és ez az igazi nyeremény – erre próbál a film esz­mei mondanivalója utalni. Van ebben némi igaz­ság, bár némelyek szerint azért a pénz, az általa elért javak kicsit jobban boldogítanak. Az egészséges életöröm jele, hogy képe­sek vagyunk a kis szerencsének is örülni. Hogy bár késve indultunk, elértük a buszt, mert a 178-as sem jött időben. Hogy a főnök eluta­zott pár napra és nem vette észre a munkahe­lyi hibánkat. Hogy véletlenül otthon voltunk, amikor jött az ajánlott levél, és nem kellett hóban-fagyban elkutyagolni a postára érte. Hogy akkor kezdett csak zuhogni az eső, ami­kor már fedett helyre értünk. Hogy éppen az az emberséges nővér az éjjeli ügyeletes, amikor be kell vinnünk a kórházba beteg gyerekünket vagy anyánkat. Mindenkinek más hozhat szerencsét az élethelyzetek milliónyi mozaikjában – és más­nak ugyanaz talán balszerencsét. Az sem véletlen, hogy úgy köszönnek a bányászok: Jó szerencsét! – hiszen a munkahe­lyük, a természet, kiszámíthatatlanul szeszé­lyes. Igaz, a közutakon sokkal többen halnak meg naponta, mint a föld alatt, mégis odaül­nek a volánhoz az emberek... A ma legnépszerűbb szerencsejáték, a lottó olasz eredetű. Hajdanán Genova városállam nagytanácsa, a szenátorok kormányzó testü­lete oly módon újult meg, hogy tagjai köréből évenként öten kiváltak. Az öt megüresedett helyre előbb 120, később 90 jelölt közül, sorso­lással választottak új szenátorokat. A polgár­ság évről évre izgatottan várta az ünnepélyes választásokat, és szinte mindannyian foga­dásokat kötöttek a nyertesek személyére. Aki legalább két új tanácstag nevét eltalálta, már kaphatott valamennyi jutalmat. A legtöbbet természetesen az vághatta zsebre, aki mind az öt újdonsült szenátor nevét eltalálta. A foga­dások olyan népszerűvé váltak, hogy külön iroda, majd később irodahálózat szervezésére volt szükség. Az olasz városállamokban ezután sorra nyíltak a lottériák. Egy a 44 millióhoz az ötös lottó esélye, és mégis játszanak az emberek. Minél nagyobb a tét, annál többen ikszelik be azt a bizonyos öt vagy hat számot. Véletlenszerűen kiválasztva vagy egyéni szisztéma szerint, családi szüle­tésnapokat, emlékezetes dátumokat bejelölve – jóllehet, ugyanakkora az esély. De makacsul hiszünk abban, hogy mindenkinek megvan a szerencseszáma. És az a tény, hogy léteznek hús-vér emberek, akik milliárdosok lettek, biz­tatást, csekélyke reményt nyújt. Igaz, a pénz számos gonddal is jár. A hir­telen jött milliókkal és a gazdagsággal való okos bánásmódhoz ugyanis érteni kell, nem árt némi józanság, intelligencia, tájékozott­ság. A lottóötös nyerteseivel gyakran készül évek múltán interjú, amelyek többnyire azt példázzák, hogy nem tudták eléggé titokban tartani az örömöt, képtelenek voltak kilépni a saját életükből, adakoztak olyannak, akinek nem kellett volna. És elkezdtek félni – okkal, hiszen egy ekkora összeg töredékéért is ölnek ma embert. Az életmódváltás, egy másik tár­sadalmi körbe való belépés kemény dió, főleg, ha előtte a legszegényebb réteg tagja volt a nyeremény boldog gazdája. A tévés vetélkedők nyerteseinek pénzét – ha megtapasztalta a néző, hogy a játékos sokat tud, művelt – általában senki nem irigyelte. A bárgyú, értelmetlen, megalázó, csak a reklá­midő miatt sugárzott idétlen „vetélkedők” és valóságshow-k – amelyekkel milliókat lehet nyerni - viszont milliókat idegesítenek, kivéve tán az adott tévécsatorna stábját. (Bár valójá­ban ők is szégyellik, hogy elvállalnak ilyet – de hát kell a pénz...) Soha nem volt akkora választék a szeren­csejátékokban, mint manapság. Egy lottózó­ban nem csak szelvényeket lehet vásárolni: se szeri, se száma a matricás, kaparós sorsjegyek­nek. Szinte hihetetlen, de évente több mint 90 milliárd forint értékben vásárolunk kaparós sorsjegyeket. A klasszikus ötös lottót pedig két éve először letaszította a dobogóról az online sportfogadás – adja hírül a Qubit.hu. Egyik évről a másikra több mint 16 százalékkal nőtt a sorsjegyek bevétele, ennél nagyobb növeke­dést pedig csak a TippmixPro és a Joker tudott produkálni – olvasom ugyanott. A 2016-os 386,4 milliárd forintról 2017-re 436,7 milliárdra nőtt a Szerencsejáték Zrt. árbevétele, emellett a cég az egyéb bevételek­ben is egymilliárd forintos ugrást produkált. Ezzel párhuzamosan a kiadások 418,5 milliárd forintot tettek ki, ennek legnagyobb szelete, 290 milliárd a kifizetett nyeremények összege – tudjuk meg ugyanebből a forrásból. A cég adózás utáni eredménye eközben 16 milliárd­ról 18,8 milliárd forintra emelkedett. Hajdan Kossuth-díjas művészek és népsze­rű tévések voltak a totó, a lottó arcai – Rátonyi Róbert, Latabár Kálmán, Kabos László, Alfonzó, Csala Zsuzsa, Fónay Márta, Antal Imre, Takács Marika adták nevüket a népszerűsítéshez, úgy, hogy az nem volt senkire nézve sem bántó. Ma szombat esti tévéműsorocska van helyette, változó színvonallal. A lottózásban azért mostanság is kialakul­nak törzshelyek – az ügyfél már csak olyan, hogy ha összebarátkozik valamelyik alkalma­zottal, úgy gondolja, nagyobb az esélye a nye­résre, mint ha egy vadidegen kezébe nyomná a szelvényt. Sokan az idősebb korosztályból afféle klubnak tekintik a lottózót, ahol le lehet ülni, kicsit beszélgetni a szomszédokkal az esélyekről, a múlt heti számokról, álmodozni az ott vásárolt nyertes szelvényekről, a külföldi csúcsnyereményekről. Egy mosoly, egy biztatás – "remélem, szerencséje lesz!" –, kedves búcsú és BUÉK az ajtóban... Mindez megalapozhatja a kötődést az adott fiókhoz. Egy idő után az ügy­felek elkezdik tegezni a pult mögött ülőt, és kialakul egy baráti vagy annak tűnő kapcsolat. A szerencsejátékokat – szerencsére – a nagy többség hobbinak, afféle hétvégi nyugis időtöltésnek tekinti. De léteznek megszállot­tak, akik minden pénzüket eljátsszák, és tönk­remennek bele. A függőség gyógyítása nem könnyű, hasonlóképpen a többi szenvedélybe­tegségéhez. Ami lehet evés, ivás, drog – ezek komoly szervi, fizikai betegségeket is okoz­nak –, a kártya-, a játékautomata-mánia meg lezüllést, családok széthullását. A lottónyerteseket természetesen mindig irigyelni fogják az emberek - de nem haragud­nak rájuk. Ha viszont még egy szelvény se kell hozzá, elégnek bizonyul a jó rokoni, baráti, politikai kapcsolat – részben ez is szerencse kérdése, persze –, és ömleni kezdenek a mil­liárdok, akkor a reakció már nemcsak az irigy­ség, hanem a düh is. 17 szöveg: ELEK LENKE

Next

/
Thumbnails
Contents