Budapest, 2020. (43. évfolyam)
1. szám, január - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - Vak és forgandó
kenyereslány, egy orvos, egy tanár és egy pincér nyer a még fiatal totón, igaz, mint később kiderül, filléreket, az életük mégis döntő – és többnyire pozitív – fordulatot vesz. Mert önmagában a tudat, hogy valaki nyert, sok pénze van, eleve bátorrá, szókimondóvá teszi, önbizalmat ad, és ez az igazi nyeremény – erre próbál a film eszmei mondanivalója utalni. Van ebben némi igazság, bár némelyek szerint azért a pénz, az általa elért javak kicsit jobban boldogítanak. Az egészséges életöröm jele, hogy képesek vagyunk a kis szerencsének is örülni. Hogy bár késve indultunk, elértük a buszt, mert a 178-as sem jött időben. Hogy a főnök elutazott pár napra és nem vette észre a munkahelyi hibánkat. Hogy véletlenül otthon voltunk, amikor jött az ajánlott levél, és nem kellett hóban-fagyban elkutyagolni a postára érte. Hogy akkor kezdett csak zuhogni az eső, amikor már fedett helyre értünk. Hogy éppen az az emberséges nővér az éjjeli ügyeletes, amikor be kell vinnünk a kórházba beteg gyerekünket vagy anyánkat. Mindenkinek más hozhat szerencsét az élethelyzetek milliónyi mozaikjában – és másnak ugyanaz talán balszerencsét. Az sem véletlen, hogy úgy köszönnek a bányászok: Jó szerencsét! – hiszen a munkahelyük, a természet, kiszámíthatatlanul szeszélyes. Igaz, a közutakon sokkal többen halnak meg naponta, mint a föld alatt, mégis odaülnek a volánhoz az emberek... A ma legnépszerűbb szerencsejáték, a lottó olasz eredetű. Hajdanán Genova városállam nagytanácsa, a szenátorok kormányzó testülete oly módon újult meg, hogy tagjai köréből évenként öten kiváltak. Az öt megüresedett helyre előbb 120, később 90 jelölt közül, sorsolással választottak új szenátorokat. A polgárság évről évre izgatottan várta az ünnepélyes választásokat, és szinte mindannyian fogadásokat kötöttek a nyertesek személyére. Aki legalább két új tanácstag nevét eltalálta, már kaphatott valamennyi jutalmat. A legtöbbet természetesen az vághatta zsebre, aki mind az öt újdonsült szenátor nevét eltalálta. A fogadások olyan népszerűvé váltak, hogy külön iroda, majd később irodahálózat szervezésére volt szükség. Az olasz városállamokban ezután sorra nyíltak a lottériák. Egy a 44 millióhoz az ötös lottó esélye, és mégis játszanak az emberek. Minél nagyobb a tét, annál többen ikszelik be azt a bizonyos öt vagy hat számot. Véletlenszerűen kiválasztva vagy egyéni szisztéma szerint, családi születésnapokat, emlékezetes dátumokat bejelölve – jóllehet, ugyanakkora az esély. De makacsul hiszünk abban, hogy mindenkinek megvan a szerencseszáma. És az a tény, hogy léteznek hús-vér emberek, akik milliárdosok lettek, biztatást, csekélyke reményt nyújt. Igaz, a pénz számos gonddal is jár. A hirtelen jött milliókkal és a gazdagsággal való okos bánásmódhoz ugyanis érteni kell, nem árt némi józanság, intelligencia, tájékozottság. A lottóötös nyerteseivel gyakran készül évek múltán interjú, amelyek többnyire azt példázzák, hogy nem tudták eléggé titokban tartani az örömöt, képtelenek voltak kilépni a saját életükből, adakoztak olyannak, akinek nem kellett volna. És elkezdtek félni – okkal, hiszen egy ekkora összeg töredékéért is ölnek ma embert. Az életmódváltás, egy másik társadalmi körbe való belépés kemény dió, főleg, ha előtte a legszegényebb réteg tagja volt a nyeremény boldog gazdája. A tévés vetélkedők nyerteseinek pénzét – ha megtapasztalta a néző, hogy a játékos sokat tud, művelt – általában senki nem irigyelte. A bárgyú, értelmetlen, megalázó, csak a reklámidő miatt sugárzott idétlen „vetélkedők” és valóságshow-k – amelyekkel milliókat lehet nyerni - viszont milliókat idegesítenek, kivéve tán az adott tévécsatorna stábját. (Bár valójában ők is szégyellik, hogy elvállalnak ilyet – de hát kell a pénz...) Soha nem volt akkora választék a szerencsejátékokban, mint manapság. Egy lottózóban nem csak szelvényeket lehet vásárolni: se szeri, se száma a matricás, kaparós sorsjegyeknek. Szinte hihetetlen, de évente több mint 90 milliárd forint értékben vásárolunk kaparós sorsjegyeket. A klasszikus ötös lottót pedig két éve először letaszította a dobogóról az online sportfogadás – adja hírül a Qubit.hu. Egyik évről a másikra több mint 16 százalékkal nőtt a sorsjegyek bevétele, ennél nagyobb növekedést pedig csak a TippmixPro és a Joker tudott produkálni – olvasom ugyanott. A 2016-os 386,4 milliárd forintról 2017-re 436,7 milliárdra nőtt a Szerencsejáték Zrt. árbevétele, emellett a cég az egyéb bevételekben is egymilliárd forintos ugrást produkált. Ezzel párhuzamosan a kiadások 418,5 milliárd forintot tettek ki, ennek legnagyobb szelete, 290 milliárd a kifizetett nyeremények összege – tudjuk meg ugyanebből a forrásból. A cég adózás utáni eredménye eközben 16 milliárdról 18,8 milliárd forintra emelkedett. Hajdan Kossuth-díjas művészek és népszerű tévések voltak a totó, a lottó arcai – Rátonyi Róbert, Latabár Kálmán, Kabos László, Alfonzó, Csala Zsuzsa, Fónay Márta, Antal Imre, Takács Marika adták nevüket a népszerűsítéshez, úgy, hogy az nem volt senkire nézve sem bántó. Ma szombat esti tévéműsorocska van helyette, változó színvonallal. A lottózásban azért mostanság is kialakulnak törzshelyek – az ügyfél már csak olyan, hogy ha összebarátkozik valamelyik alkalmazottal, úgy gondolja, nagyobb az esélye a nyerésre, mint ha egy vadidegen kezébe nyomná a szelvényt. Sokan az idősebb korosztályból afféle klubnak tekintik a lottózót, ahol le lehet ülni, kicsit beszélgetni a szomszédokkal az esélyekről, a múlt heti számokról, álmodozni az ott vásárolt nyertes szelvényekről, a külföldi csúcsnyereményekről. Egy mosoly, egy biztatás – "remélem, szerencséje lesz!" –, kedves búcsú és BUÉK az ajtóban... Mindez megalapozhatja a kötődést az adott fiókhoz. Egy idő után az ügyfelek elkezdik tegezni a pult mögött ülőt, és kialakul egy baráti vagy annak tűnő kapcsolat. A szerencsejátékokat – szerencsére – a nagy többség hobbinak, afféle hétvégi nyugis időtöltésnek tekinti. De léteznek megszállottak, akik minden pénzüket eljátsszák, és tönkremennek bele. A függőség gyógyítása nem könnyű, hasonlóképpen a többi szenvedélybetegségéhez. Ami lehet evés, ivás, drog – ezek komoly szervi, fizikai betegségeket is okoznak –, a kártya-, a játékautomata-mánia meg lezüllést, családok széthullását. A lottónyerteseket természetesen mindig irigyelni fogják az emberek - de nem haragudnak rájuk. Ha viszont még egy szelvény se kell hozzá, elégnek bizonyul a jó rokoni, baráti, politikai kapcsolat – részben ez is szerencse kérdése, persze –, és ömleni kezdenek a milliárdok, akkor a reakció már nemcsak az irigység, hanem a düh is. 17 szöveg: ELEK LENKE
